Utolsó előtti hossz, vizes reibung tábla, éppen próbálok visszamászni az öt méterre lévő köztesemig, amikor a helyzetemről eszembe jut az egykor népszerű vicc, melynek csattanójában a medve megkérdezi a vadászt: Vadász, vadász, Te ****ni jársz ide?
 |
| 1 – Piz Badile |
Az utat a legendás olasz mászó, Riccardo Cassin vezette csapat nyitotta (Vittori Ratti, Gino Esposito) az első bivak után kiegészülve Mario Moltenivel és Giuseppe Valsecchivel* 1937 július 14-16 között. A kémények alatti második bivakban átvészeltek egy borzalmas felhőszakadást. A harmadik nap érték el a fal tetejét, miután órákat másztak esőben, jégesőben és erős havazásban. A déli oldalra történő ereszkedés a hideg idő, rossz látási viszonyok és a sötétedés miatt rendkívül nehéz volt, Molteni fizikai és szellemi kimerültség miatt még a csúcson meghalt, Valsecchi pedig közvetlenül a menedékház elérése előtt.
Cassin a második világháborúban egy partizán csapatot vezetett, melynek tagja volt Ratti is, aki 1945 április 26-án esett el egy rajtaütés során.
Riccardo Cassin 100 évig élt, több mint 2500 mászása, száznál több első megmászása volt, 78 évesen még megmászta talán legnépszerűbb útját. Egy hét alatt kétszer.
Az Excelsior legeredményesebb mászói és oktatói közül sokan mászták, többek között Koncz Ákos, Lázár István, Szűcs Jenő, Kürthy Tamás, Szegvári Zsolti, Urbanics Áron (szóló), legutóbb pedig a Bordács Sanyi, Nemes Zozi, Szarvas Gabi alkotta trió 2016-ban.
Nekem régi célom volt ez az út, már legalább hat éve nyomasztottam vele a mászótársaimat. 2015 szeptemberében Koltai Ákossal feltúráztunk a turistaházig a mászócuccainkkal, hogy aztán még aznap tovább utazzunk Val di Melloba – hiába volt jó idő, a Badile havas volt, nem ajánlották a mászást a háziak. Így szereztem viszont egy kis helyismeretet, vagyis inkább a helyismeret téves illúzióját.
Bálinttal a tervünk a következő volt: szombat reggel indulás Zillertalba, ott egy rövid sportmászás grániton, alvás, majd vasárnap négy és fél óra alatt átautózunk Svájcba, Bondóba. A fizetős hegyi úton felgurulunk a parkolóig, cuccolás, aztán másfél óra gyaloglás a Sasc Furä házig, majd onnan még két óra a “kiépített” bivakokig. Megnézzük a beszállást, korán elmegyünk aludni, hétfőn (2020.08.10.) mászás, aznap vagy kedden ereszkedés.
 |
| 2 – Ewige Jagdgründe Zillertal |
Ennyit a tervekről.
Zillertalból** később indultunk, útközben két extra megállót be kellett iktatnunk a felpörgött anyagcserénk miatt, a svájci határon pedig egy túlmotivált határőr kipakolta a kisebb táskáinkat. Így a terveinkhez képest tetemes csúszásban voltunk, mire megérkeztünk Bondóba. Ott kiderült, hogy nem kell fizetni a hegyi útért, cserébe fel sem lehet menni a parkolóig.
Sebaj, gondoltuk, akkor egy órával többet gyaloglunk, majd belehúzunk. Egy óra nagyon intenzív kaptatás után találkoztunk lefele jövőkkel, akiktől megtudtuk, hogy még legalább három és fél órányira van a ház!
Mint később kiderült, 2017-ben leomlott a Cengalo északkeleti falából becslések szerint 3 millió köbméter szikla, ami megölt nyolc mászót és túrázót, elsodort néhány házat Bondóban, valamint tönkretette a Sasc Furä felmeneti útját. A most használható turistaút messze elkerüli a Cengalot, kb 1200 m emelkedést, 250 m lemenetet, számos láncos szakaszt tartogat.
Végül csatakosra izzadva, sötétben értünk fel a házhoz, 4 óra 15 perc gyaloglás után. Bálint gyorsabb volt, így mindig pihent egy kicsit, míg bevárt, aztán rögtön hajtott is tovább.
Kértem egy vacsit, erre akkora adag tésztát tettek ki két terítékkel, hogy nem bírtuk megenni. Mire végeztünk az evéssel és a pakolással, fél 11 lett, az ébresztőt négyre állítottuk. Öt és fél óra alvás akkor sem sok, ha rögtön sikerül elaludni, de nekem konkrétan azóta nem volt ilyen rossz éjszakám, hogy öt éve szomjas hegyibeteg voltam az Erzherzog Johann hüttében. Pedig azóta született két gyerekem is. Bálint kiválóan aludt, de Ő szerintem a falon lógva is ki tudná pihenni magát.
Hajnali ötkor indultunk, 6 liter vízzel, szendvicsekkel, csokikkal felszerelve. Egy 20 literes Simond és egy Deuter guide 35+ zsákba pakoltunk. Esetleges kényszer bivakra pehelykabáttal és iso fóliával készültünk.
 |
| 3 – Beszálló felé |
A Cassin utat az északnyugati gerincről közelítettük meg, egy kitaposott ösvényen le kell mászni kb. 20 métert, majd beereszkedni a falba. Innen néhány könnyű kéménnyel fűszerezett séta vezet a beszállásig. Párszor magasra kellett lépnem, ilyenkor az alsó lábammal mindig löktem magamon, hogy könnyebben fel tudjak állni. Fura módon néha megmozdult a porc a térdemben, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Gaston Rébuffat (ő mászta meg elsőként az Alpok hat nagy északi falát) beszálló variánsát választottuk, 5b nehézségben. Ez gyakorlatilag egy könnyű reibung tábla, mellette repedéssel, amiben el lehet helyezni a közteseket is. Bálint kezdte a mászást pontban nyolckor.
 |
| 4 – Rébuffat variáns beszálló |
A következő 2-3 hossz egy balra tartó, enyhén emelkedő repedés, bele lehet állni, nekidőlni a falnak és felsétálni rajta, könnyebb, mint megközelíteni a beszállást. Ezt szinkronban másztuk és egy fix kötél alatt standoltam le.
Bálint hossza balra felfelé indult, a kunsztja egy reibungos átlépés volt.
A következő hossz a Cassin bivak alól indul, szintén balra és felfelé vezet. Félig elvált, nagy lemezeket tudtam fogni, illetve friendeket is könnyen be tudtam rakni. Ebben a hosszban történt, hogy megint megroppant a térdem, viszont az eddigiekkel ellentétben már fájt is. Ez eléggé kedvemet szegte, nem bíztam benne, hogy menni fog a hátralévő kb 600 méter mászás, ereszkedés, majd akár a házig lesétálás.
A következő hosszban Bálint túlságosan elmászott balra, mivel látott arra eszközöket a falban, de amikor két kézműves ereszkedő standot is talált, rájött, hogy rossz helyen van. Szerencsére a traverzben csak két köztest rakott be, így ezeket begyűjtöttem, majd visszatraverzáltam jobbra, Bálint magasságában beraktam egy friendet, majd megtaláltam a standunkat is. Jó hír volt, hogy a térdem óvatosan használva bírta a terhelést, csak kinyújtani nem tudtam teljesen.
Bálintnak egy könnyű bevágás jutott, balról benyúló kő pelyhekkel.
A következő két hossz ismét nagyon könnyű volt, szinkronban másztuk. Balra és felfelé indultam, majd a második hosszban balra kellett volna traverzálnom egy szinte séta terepen a nagy bevágás alá. Ehelyett kissé felfelé mentem, aminek visszamászás lett a vége.
Bálintnak jutott a trükkös bevágás, mely talán a legnehezebb (6a) hossz az útban. A bevágásban végig akadnak eszközök, de Bálint is berakott több nagy friendet (2-3 méret). A trükk az, hogy a megfelelő pillanatban – a zöld friendnél*** – ki kell mászni belőle jobbra. A hátralévő 10 m mászás már nem nehéz.
Nekem egy atletikus 5b hossz jutott, ami arról emlékezetes, hogy Bálint kihasználta, hogy egyedül vagyunk a falban. Mire felértem, addigra az összes mütyürt leakasztotta a beülőjéről és a combhevedert is kicsatolta, így keveset kellett várni rá.
Friss erővel legyűrte a következő 5c+ nehézségű hosszt, amiben egy kis tető alatt kellett elmászni balra, majd fel.
A következő két hossz könnyű volt csak hosszú…
…és már ott is álltunk a nagy kémény alatt.
 |
| 5 – Kémény |
Korábban azt terveztük, hogy majd a kis táskát berakjuk a nagyba, amit majd a hátulmászó visz, de aztán inkább csak lelógattam egy hatvanas hevederrel magam alá.
A kémény valójában egy kifelé nyíló nagy bevágás, elég messze a függőlegestől. Lehet bent is menni, meg elegánsan kint lépegetni. Én ilyen helyzetben általában befúrom magam legbelülre, most is így történt. Sikerült kipróbálnom a kéménymászás majd minden trükkjét, forgatgattam magam, nyomakodtam, hernyóztam. A kis Simond tatyó nyilván mindig rossz helyen volt, vagy pont ott, ahova lépnem kellett volna, vagy csak úgy beszorult, hogy mozdulni sem tudtam. Volt néhány szög, de kevlárt is el tudtam helyezni. Miután felértem, kíváncsian figyeltem Bálint megoldását, hiszen Ő akkor is szeret terpeszben mászni, amikor nem okvetlenül indokolt. A feléig valóban kint lépkedett, de aztán a belógatott guide egyre gyakrabban megakadt, így átváltott kémény technikára.
A folytatásban a kémény négyszögletes lett és tágabb, könnyen lehetett bevágásként mászni. Miután elindultam másodban, elkezdett enyhén esni az eső, így felvettem az esőkabátomat. A kémény viszont szuperül összegyűjtötte a vizet, így alaposan eláztam deréktól lefelé. Csurom víz lett a ziás zsákom is, bár az volt a legkisebb baj, hiszen eddig annyira tapadt a szikla, hogy csak megszokásból nyúlkáltam bele.
 |
| 6 – Négyszögletes kémény |
A következő hossz eleje is hasonló kémény volt, szerencsére az eső kevésbé esett (cserébe lett egy kis köd), viszont minden jó vizes volt, így nem haboztam rámarkolni a köztesekre. Felértem egy kis párkányra, ahol akadt egy kétszöges stand, majd megpróbáltam attól balra felmászni, egy könnyű vályúban. Egy idő után úgy éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, így visszamásztam a standig és felbiztosítottam Bálintot.
Bálint is a vályúban indult el, de néhány méter után kimászott belőle jobbra és megtalálta a standot is.
Az idő közben kitisztult, a fal még vizes volt, de csak két hossznyira voltunk a gerinctől.
A falrajz szerint itt fölfelé majd balra kell mászni egy bevágás felé, majd annak a túloldalán lesz a stand. Ezt 4c nehézségben 50 méter hosszan, esetemben vizesen. Jól kezdődött, mert még a standból láttam egy szöget, majd még a komfortzónámon belül fel tudtam akasztani valahova egy kötélgyűrűt. Aztán nem láttam semmilyen lehetőséget sem köztes rakásra, így elindultam a legkönnyebb irányba, kicsit jobbra és föl. Pár méter után viszont nem láttam semmi nyomát sem, hogy jó helyen lennék, így bölcsebbnek tűnt visszamászni a vizes reibungon és megpróbálni balra.
Mondjuk balra sem lehetett semmit sem rakni, így próbáltam rendkívül óvatosan mászni a vizes sziklán és nem gondolni arra, hogy milyen következménye lehet egy esésnek, ha 20 méterre van az utolsó köztesem. Egyszer sikerült kicsit megcsúsznom, de az őrangyalom résen lehetett. Végül elértem a bevágást és igazi megváltás volt nagy fogásokat fogni.
Bálint gyorsan felért, majd kimászta az utolsó, könnyű hosszt is.
A gerincre fél nyolckor értünk fel és úgy döntöttünk, hogy szinkronban mászunk a kis bivak házig. Mivel Bálint komoly jártasságot**** szerzett a gerincek területén, valamint még friss volt mint egy zerge, ezért végig Ő ment elől.
Az egyik standnál bevárt, mert egy kis időre volt szüksége, hogy lebombázhassa a Badile másik oldalát is. A gerinc felvezet egy kis puklira, de ki is lehet kerülni balra, mi sajnos megmásztuk és ereszkednünk kellett egy keveset.
Az Alfredo Redaelli bivakhoz el kell menni a csúcsemlékmű mellett, majd a főgerincen, a déli oldalon található.
 |
| 7 – Csúcsemlékmű |
Egy ideje már fejlámpával másztam, amikor Bálint bevárt és közölte, hogy sajnos elfáradt, cseréljünk, menjek én előre. Gondoltam, majd egy csiga tempójában fogok mászni, de egyszer csak odaérünk…
Két lépés után viszont hopp! előbukkant a házacska, melynek a tetejét Bálint persze már látta korábban.
A házban és környékén az alábbi dolgokat találtuk: egy pulóver és egy nadrág száradt az egyik sziklán, a ház mellett edények voltak a földön, némelyikben víz is volt (amiben mindenféle apróság úszott), belül pedig hét matrac és takaró, iso fóliák, illetve egy fogkrém várt ránk.
 |
| 8 – Bivak |
 |
| 9 – Bivak |
Szerencsére a ruhák tulajdonosa nem volt a környéken, így Bálintnak lehetősége volt négy takarót is maga köré tennie éjszakára.
Maradt kb másfél liter vizünk, így reggel mindenre is hajlandó voltam, hogy egy kis extra folyadékhoz jussak, többek között kikortyoltam az edények tartalmát.
Fél hatkor keltünk, de jó lassan szedtük össze magunkat, így hétre értünk vissza a csúcsemlékműhöz.
 |
| 10 – Csúcson |
Több útleírás is javasolja a déli oldalon történő ereszkedést a Gianetti házhoz, ahonnan egy hágón keresztül vissza lehet túrázni a Sasc Furä hüttéhez.
Mi azonban a rossz hírű ereszkedést választottuk az északnyugati gerincen. Ez az útleírások szerint gyakran igényli a beakadt kötélért való visszamászást. Nekünk szerencsénk volt, egy akadásunk volt csak, de Bálint ki tudta szabadítani egy kicsivel jobb pozícióból rángatva. Végig nagyon korrekt ereszkedő standok vannak, ennek ellenére valami kisiklott és aztán ereszkedtünk hátrahagyott kötélgyűrűkből, nittbe fűzött hevederből, három szöges standból stb.
 |
| 11 – Ereszkedés |
A házhoz végül fél hatkor értünk vissza, lehetett volna korábban is, de eddigre erősen darabossá vált a mozgásom. A visszamászást, ereszkedést és lesétát is Bálint vezette.
A vacsit hármasban töltöttuk Christiannal, az idősebb olasz epidemiológussal, aki 20 éve mászta a Cassint és ereszkedés közben a falban aludtak.
A menü a következő volt: hagymaleves, majd mikor megettük, kaptunk egy tál salátát. Megettük mind, majd konstatáltuk, hogy ezt rendesen után kell pótolni madárlátta maradékainkból. De aztán jött egy nagy adag milánói tészta, végül a desszert.
Következő nap sétáltunk vissza a kocsihoz, ami nem volt könnyű nekem, de Bálintnak sem, mert Ő vitte az összes mászócuccot, köteleket. Az út porát a Bondesca gleccservizében öblítettük le.
A kalandunkat Arcoban vezettük le, biztosítani még pont tudtam, így Bálint mászott pár sportutat, majd megvette élete első jégszerszámait. Természetesen a Cassin X-Dream-re esett a választása.
Tapasztalatok:
A mászás technikailag nem nehéz, általában jól biztosítható, egy stabil tardosi hatplusz bőven elég lehet hozzá. A tapadós gránithoz is gyorsan hozzá lehet szokni. A felkészülésemből nagyon hiányoztak a nagyzsákos, hosszú túrák vagy kemény hegyi futások, az út inkább a combizmokat veszi igénybe, nem az alkart. Fontos még a tájékozódás, illetve a könnyű terepen kevés köztessel mászás is.
A Comici-Dimai úttal összehasonlítva, az jóval nehezebb technikailag / fizikailag, de egy óra séta a beszálló a kocsitól és három az ereszkedés, ami azért wellness ehhez képest.
* A comoi csapat, Molteni és Valsecchi hamarabb értek a falhoz és kezdték a mászást.
** Az Ewige Jagdgründe mászóhelyen másztunk, majd az alatta lévő jól felszerelt táborhelyen aludtunk. Automatából lehet jegyet venni, 15 euróért.
*** Ezt a MAHOE-s leírásból tudtuk.
**** Bálint civilben gerinc implantátumokat tervez.
Északnyugati gerinc topója itt.
Déli normál út topója itt.
A Sasc Furä háznál van friss víz, valamint lehet euróval meg elvileg kártyával is fizetni, de utóbbinak 1-2%-os felára van.
Szabady Péter
