Július4-én eljött az indulás reggele, amire már nagyon készült kis csapatunk! Koránreggel már a „Blahán” vártam a többieket, akik némi késéssel, de befutottak, és megkezdődött a puzzle hogy minden kényelmesen beférjen a csomagtartóba! Ez máraz elején nem volt egy könnyű vállalkozás, a140 l-es zsákom miatt! Indulás után nehezen fogytak a km-ek mire feltűnt a Kriván tömbje! Az utazás közben perszement a beszélgetés hol a mászásról, hol az eddigi tanfolyamok legendás résztvevőiről. Mikor megérkeztünk Ó-Tátrafüredre a tanfolyam szinte minden résztvevőjével össze is futottunk a parkolóban, úgyhogy nem volt más hátra,mint nekiindulni a Téry menedékházig tartó menetnek! Mire a „Tarajkára”felértünk már igencsak ránk fért az indulás! Mészáros Csabával az élen a csapat egyik fele igen jó tempóban vágtatott végig a völgyön, míg mi nyugodtabb tempóban követük őket! A Kis-Tarpataki völgy most sem okozott csalódást!Hangulatos fenyvesben, zúgó patak mellett haladt az utunk egészen a Zamkovske házig, majd átváltott a túrázók rémálmává: törpefenyvesé, és végül egy elénk magasodó kopárabb tömb tetején feltűnt aznapi végcélunk a Téry ház is! Miután lecuccoltuk, és mindenki megtalálta az elkövetkező heti otthonát, túlestünk az„ismerkedési esten”! Nagy meglepetések nem voltak, lévén a csapat döntőtöbbsége a tavaszi alapfokú tanfolyamról jött tovább, így ha mást nem látásból ismertük egymást! Mindezek után az oktatók összekapták a kis csoportjaikat és megbeszéltük a következő napot, végül pedig elmerültünk a mocsár rejtelmeiben!

Első napra mi a Fecske torony Pillér útját céloztuk meg, mint amolyan ráhangolódást! Reggeli után összeraktuk a cuccainkat,amit Laci átnézett és segítőkészen adta a tanácsokat mi az ami kell és mi az ami felesleges. Indulás előtt kitaláltuk ki vezeti az adott napot! Lévén hogy első nap, senki nem kapkodott a lehetőségért, amit végül én nyertem meg. Persze nagy tétje nem volt, mert mikor bár jó irányba de nehezebb terepre akartam kanyarodni Laci helyreigazított hogy merre is a könnyebb, és a beszállásmegtalálásban is sokat segített. Az idő nagyon szeszéjes volt, néha esett, gyorsan mozogtak a felhők, napsütésben ritkán volt részünk, de azért akadt az is. Egy egyáltalán nem nehéz, mikor épp nem felhőben úszó, akkor nagyon szép és látványos, javarészt gerincúton töltöttük a napunk. Laci itt még puhatolózva nézegette az általunk berakott közteseket, standjaink, és próbálta felmérni képességeinket. Nap végére megjött a menetrend szerinti eső! Az útból egy ereszkedéssel szálltunk ki majd a lejöveti úton irány vissza a házba! Gyors fürdés a tóban (aminél hidegebbet ritkán él meg az ember) majd vacsora, utánakövetkezett a nap számunkra legnehezebb része: a falrajz megkreálása! Nem tudom a többieknek ez hogy ment mert nálunk egy kínszenvedés volt, mi sem jelz imindezt jobban minthogy a tanfolyam végére a 4-ből csak 2-t sikerült leadnunk.Végül pedig ismét összeültünk egy kis kártyára.

A következő a Sárga fal Korosadowicz útja! Ez már egy nehezebb kiruccanás volt technikailag és a kitettség miatt is.Lettek is ebből érdekes megoldások a végére! Az utolsó előtti hosszban a traverznél igencsak meggyűlt a bajom a reibung-gal, a többieknek meg velem!Laci végül ötletesen megoldotta a kérdést, bár az önérzetem kapott egy jó nagy pofont! Miután kiszálltunk az útból még egy ideig felfelé haladtunk majd a lefelé menet is elég mászósra sikerült. Kifejezetten érdekes volt, mert „alapon” nem sok részünk volt a lefelé mászásban! Az időnk hasonló volt az előző napiéhoz, ugyanúgy mint az esti program! Vacsora után kicsit gondterhesen tervezgettük a következő napot, mert az eső nagyon ki akart tartani, és az előrejelzések is a szerdát írták a legrosszabb napnak.

És jól is sejtettük, az eső szűnni nem akaróan folytatta egész délelőtt. Mindenki vegetált, szundított, vagy  az emeleten beszélgetett. Délutánra már felütötte a fejét többeknél a mozgáshiány, így önszerveződve összeálltunk páran és az eső ellenére nekivágtunk a Vörös torony hágónak! Nagyon jól esett ez a kis mozgás mindenkinek, az egész napos semmittevés közben. Este pedig befutott egy nagyobb létszámú csapat az egyesületből! Fel is pezsdült az élet a  házban!!!

Csütörtök hideg, szeles reggellel indult, d emár sokkal jobbnak láttuk a helyzetünk mint az előző nap, így nekivágtunk a Vörös Torony Motika nevű útjának! Az előző nap unaloműzésből „felderített” úton indultunk neki a Vörös Torony hágónak majd jeges köveken és firnes havon át elértük a Déli falat, vele a beszállást. Aznap ezt az utat 4-5 magyar parti választotta, és érdekes mód most először (és egyetlen alkalommal) volt a mi 2 kötélpárunk az egyetlen tanfolyamos csapat a falon! Az előző mászástapasztalati alapján átvariáltuk a párokat, gyorsan elosztottuk a felszerelést és a két kezdő mászó indult is! Laci lelkesen mutogatta a kis„szenteltvíztartók” előnyeit, és mint nemsokára megtapasztaltuk tényleg nagyon jó kis fogások és lépések lettek belőlük! A következő kötélhossz volt az enyém.Eddigi elölmászásaim csúcsát jelentette ez a jó néhány méter! Megfontoltan és magamhoz képest nyugodtan araszoltam felfelé. Mire elértem a Tátrában ritkaságszámba menő nitteket eléggé kimerültem fejben, de nagyon jó érzés volt egy számomra nehéz és erősen elgondolkodtató szakaszt előlben végigmászni! Főként a két nappal azelőtti kudarcélmény után! A nap előre haladtával az idő is kezdett javulni, ami a közérzetünkön is felfelé lendített. Bár hátulütőként így kaptunk a nyakunkba mindenféle hó és jégolvadékot, de nem hagytuk hogy ez a kedvünk szegje! Nap végén jóleső érzés volt szétnézni a csúcsról, szépen kirajzolódott alattunk a Kis és a Nagy Tarpataki völgy, mellettünk a Markazit torony, alattunk pedig a napi küzdelmünk eredménye! A nap zárásaként este folytatódtak a „magyar napok” a Téry házban!

Utolsó felügyelt napunkra a Shadek úton indultunk a Zöldtavi csúcsra! Erről az útról csak jókat hallottunk azoktól akik mászták az elmúlt napokban, és „meglepő mód” igazat kell hogy adjak nekik! Egy számomra is kellemes nehézségű (nem utolsósorban reibungtól nagyrészt mentes), gyönyörű kilátású, szép időben megejtett élménymászás volt! Már jócskán benne voltunk a délelőttben mikor nekivágtunk a beszálláshoz vezető útnak, de sietnünk nem is volt érdemes. Aznap a tanfolyam megszállta a falat! Mikor még csak közeledtünk az első standhoz még érdeklődve néztük az ott toporgó embertömeget, de mire odaértünk csak az utolsó biztosító ember volt a legalsó párkányon. Mire összeszedtük magunkat, és összeraktuk a standot már ő is elindult. Időnként be beérve őket haladtunk az előttünk lévők nyomában mire felértünk a kiszálláshoz. Itt elidőztünk kicsit, élveztük a napsütést, ami egész nap végigkísért minket. Miután kellemesen kinyújtóztattuk a mászócipőben elgémberedett lábaink, szétválogattuk a cuccokat és összepakoltunk, folytattuk utunk a csúcsra ahol ismét elidőztünk egy rövid ideig. Lefelé jövet ismét egy élmény dús utat eredményezett! Igencsak tetszetős sétával, aminek a végén egy kicsit belemerülve a bakancssí örömeibe, értünk le a reggel még felfelé vezetőúthoz. Ezen gyorsan letalpalva már a háznál is voltunk, és kezdődött az emelkedett hangulatú esti program! Az estének két nagy „eseménye” is volt:egyrészt megkaptunk az ítéletet hogy megfelelt az elvárásoknak a heti teljesítményünk. Az este előrehaladtával egy torta is előkerült, amivel Mécs Laci lett felköszöntve!

A szombati nap egyesületi mászónapként lett meghirdetve, ennek a keretei közt kaptunk lehetőséget mi is az első saját immár felügyelet nélküli alpesi utunkra! Gáborral mi az előző nap ismétlését választottuk, akkora hatással volt ránk az elmúlt nap! Reggel neki is vágtunk, még a beszállásig is eljutottunk kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sajna innen vissza kellett fordulnunk.Visszamentünk a házhoz, összepakoltunk és elindultunk haza. Sajnáltuk hogy 1,5nappal korábban el kell hagynunk a Tátrát, de ez sajna most így alakult…