Idén a második Tisztán mászom alkalmunk volt 2024. július 13-án. Az előzmények már jól ismertek (Tisztán mászom, 2000-es évek eleje, Gizi…), de közben előkerült egy 2006-os Turul-sziklánál és egy 2008-as Francia bányás szemétszedés rövidke beszámolója.

Kezdem azzal, hogy idén nagyon meggyűlik a bajom a meleggel, amivel alapesetben nem szokott, így vagy tényleg meleg van, vagy öregszem (vagy a vagy helyett és-t kellene használnom). Mindenesetre reggel 9:00 óra előtt ott voltunk a Róka-hegyi kőfejtőben Nórival. Egyszer-kétszer kimentem, hogy hátha csak nem mernek bejönni a tömegek, de végül csupán Andi jött. Nem is vesztegettük az időt, így megbeszéltük, hogy a fal alatti részt kellene körbejárni (erdős részt főként), illetve a kőfejtő közepét kellene górcső alá venni, összeszedni mindent, ami nem oda való.

Andi jobbra, Nóri balra én meg maradtam középen, így elkezdtünk szemetet szedni. Ami első ránézésre „Á, itt nincs is szemét!”, az másodjára végtelen apró kis szeméttengert jelentett. A végső „termés” 3-4 sittes zsák, de az most teli. A katlan közepéről végeláthatatlan üvegszilánk „került elő”, itt most nem kellett vadászni, mint Oszolyon, hiszen léptél egyet, és egy marék apró üvegszilánkot tudtál begyűjteni. A másik „sztár” a WC papírnak használt papírzsepi, de azokat is szanáltuk becsülettel. Aztán kénytelen kelletlen 12:00 magasságában abbahagytuk, mert a meleg elviselhetetlen lett, illetve a bánya nagyon nagy részét töviről hegyire bejártuk és megtakarítottuk.

Külön köszönet a természetvédelmi őröknek, akik kijöttek ránézni, hogy minden rendben van-e, így ha már ott voltak Ők is körbejártak, összeszedve egy pár liternyi szemetet. A legnagyobb fogást, egy matrac fémhálós részét is Ők vitték el.

Ahogy említettem a mennyiség nem volt sok, csupán 4 teli zsák, de ha számosságát vesszük alapul, na az a rengeteg és a kismillió között van valahol. Hamarosan folytatjuk…