A Taschachhaus a völgy végében fekszik, elérése nem túl nehézkes, de kellőképpen hosszú. Sajnos a völgyben és a háznál is rendkívül olvadt hó fogadott. A ház téli szállásán összegyűlt sítúrázok a fentebbi régiókról is nagyon laza hóról számoltak be. Emiatt és a másnap ígérkező zivatarlánc miatt is hajnali indulást terveztünk, így 03:45-kor indultunk el az első fal beszállásához. A hajnali szürkeségben tévesztés nélkül a Taschach Eiswand 600 méter magas fala alá találtunk. Az alacsony magasság miatt itt még mély hó fogadott minket, emiatt a kötél elővételét elvetettük. Nem volt lehetőség a kötelet rögzíteni, de nem is éreztük szükségességét ebben a meredekségben. 3000 méter felett kezdett a lavina vályúkkal szabdalt fal jegesebbé válni. Ekkor kerültek elő a hágóvasak és a jégcsákányok. A reggeli pirkadat miután aranyra festette a felettünk levő falszakaszt a kőomlások rögtön megindultak. Biztonságos irányt véve egyenes firn lejtő vezetett a fal peremére.
A Taschach északi fala után a Petersenspitze fala következett. Viszont az Eisexpress sorozat sajátossága, hogy minden fal megmászása után le kell menni, hogy a következő falat a beszállásától lehessen megmászni. Nem volt ez másként a Petersenspitzénél sem, amelynek fala csupán 150 méter magas, így fél óra alatt abszolváltuk, kellemes firnlépcsőket lépve. A csúcsáról elénk tárult a Taschach gleccser felső régiója, melyből a Hintere Brochkogel piramisként emelkedett. Mögötte pedig már a Wildspitze csúcsa is figyelt minket. Az időjárás továbbra is kellemes napsütéssel örvendeztetett minket.
Reggel 9 órakor értünk le a Brochkogel északi fala alá. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy a hegy szépségét adó jégorr mára eltűnt, és inkább szűkebb jégfolyosók és sziklabordák maradtak csak. Ám ettől is nagyon szép vadregényes falnak mutatkozott. A néhai jégorr helyén egy meredek firnlejtő vezetett ki az omladozó falperemre. 1 óra alatt elértük a 250 méteres fal tetejét. Az ég kissé befelhősödött, de sajnos jól megállapítható volt, hogy a gleccser magasságába kell visszaereszkednünk, és a Wildspitze felé újból felesleges szinteket kell legyűrnünk.
A hosszú gleccsertúra után tudatosult bennünk, hogy a Wildspitze északi csúcsgerincére kell felkapaszkodnunk, szinte már karnyújtásnyira a csúcstól. Az utolsó északi falunk a túloldalról indult ki. A leírás szerint a fal alatti peremhasadéktól indul. Mivel mentálisan már kiséé megviselte a csapatot a szintkülönbségek le-felgyűjtése, így a lenyúló szikla alsó pontját határoztuk meg leereszkedésünk pontjának. Kb. 50 méterrel magasabban az alsó peremhasadéktól, de mivel meredeksége és hószerkezete az eddigiek sémája volt, így nem éreztünk lelkifurdalást amiatt, hogy 200 méterre alacsonyítottuk a megmászandó szintet. A fal nehézségét a tetején szürkén fénylő jégréteg adta, de gondos odafigyeléssel ezt is kötélbiztosítás nélkül sikerült kimásznunk 40 perc alatt. Közben már finom hódara is hullott ránk, de mire a csúcskeresztet elértük elállt, ezért nyugodtan tudtunk gyönyörködni a panorámában.
Több mint fél órás pihenőt követően feltöltődve, az északi fal leszakadásának irányába direktbe lementünk a gleccserre és az alsó platót, így rövidebb úton tudtuk elérni. Az alsó gleccserplató végeláthatatlan fehérségében meneteltünk lefelé, miközben a fellegek besűrűsödtek felettünk, és a havazást eső váltotta fel. A monoton áztató esőt hirtelen villanások és dörgések kisérték, egy-kettő már túl közelinek is tűnt. Gyors léptekben elértük a felmeneteli nyomainkat. Még egy omladozó sáros-köves meredek hegyoldal keresztezése tette izgalmassá a lejövetelt egy kis futás gyakorlattal. A házba végül 16:30-kor futottunk be, hogy a megérdemelt izotóniás italként funkcionáló maláta nedűt magunkhoz vegyük. A házigazda később gondosan kikérdezett túránkról, hogy megbizonyosodjon teljesítményünkről, majd elismerően gratulált. A másnapi lejövetel még egy 50 méter széles friss lavina keresztezésével lett teljes, mely egészen a völgy aljáig leomlott 3 méteres vastagságával. A komplex túra jóleső érzését jó volt újra átélni, és ezáltal az elkövetkező kihívásokat bátran tervezgetjük.
További képek: Vainel Gergely Gyula (Jzy) gondozásában itt
Topo: Bergsteigen.com
Írta: Kocsis Dávid
Mászók:
Kocsis Dávid, Ruskó András (mindketten Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott tagok), Vainel Gergely Gyula
