Húsvétkor Ausztriába szöktünk a nyuszi elöl. Többek óva intettek ettől, mivel ez ünnep az osztrákoknál is, azonban nagyon pozitívan csalódtunk, alig voltak. Péntek este pattantunk autóba: Zsoli, Szilvi, Szilárd és én. Éppen fölébredtem egy bukkanón (vagy egy nyuszin mentünk át) és már meg is érkeztünk a Bécstől 40 km-re levő mászóhelyre Peilsteinre, röpke 2,5 óra alatt. A parkolóban már néhányan bivakoltak, mi a sátorállítás mellett döntöttünk. Úgy nézett ki én készültem fel “legjobban” nyári hálózsákommal, mert éjszaka igen csak 0 Co körül mozgott a hőmérő higanyszála.

Reggel belebújva pehelykabátomba még a nap is kisütött. Táplálékfelvétel után irány a fal. A falak jól kiépítettek, nitteltek, néhány helyre azonban hasznos az ék. Zsolival egy 5- -os úttal kezdtünk. Remek választás volt, hideg, csepegő víz, dermedt ujjak. Zsoli a fal harmadánál egy aláhajlásnál elakadt, innen én másztam előre. Az 55m magas fal tetején kicsit sütkérezünk a napban és egy napozó osztrák hölgy testében, majd alászállunk. Szilviék egy 4+-os úton ekkor érnek fel. Némi keksz és pacalpörkölt után édes a pihenés, irány egy 6- -os, majd egy 16m-es 5+-os projekt. Ezen már meglátszik fáradtságunk, naplementében ereszkedünk le, lábunk alatt egy holló repül át, csőre egy fremddel kitámasztva vagy csak napszúrást kaptam? A forrásnál Szilvi megfürdik, mi inkább a medvehagymák sokaságában gyönyörködünk. A táborban vacsifőzés és alvás. Ma éjszakára már rutinosan felveszem maradék ruháimat, de Zsoli csak nem enged be hálózsákjába. Aztán persze csodálkozik mikor egy újság pótolja a testi örömöket.

Vasárnap 8 körül ébredtünk, a nap már sütött. Szalonnás, kolbászos, hagymás kaját főztem, Szilviék tésztát. Ma már többen voltak a falon. A tegnap Szilárdék által mászott 5- -os út kulcsfogásával próbálkoztunk sikerrel. Innen a V falhoz gyalogoltunk. Itt viszonylag könnyebb utak találhatók. Zsoli egy 5-ös (Meyerweg V8) úttal kezdett, én egy 6- -sszal folytattam. Egy párkányon az egyensúlyi helyzet határán mozogtam, végül egy kétujjas fogás megváltott. Ez egy kemény, de szép 10m-es mászás. A kilátás pazar. A napot egy 6-os úttal fejeztük be. Zsoli mellett mászott el egy cseh fickó, aki szellentett egyet, mire egy röpke sorry-val próbálta menteni a helyzetét. Este a parkolóban tábortűz fogadott minket, a csehek melegedtek. Mi is készenálltunk a vacsorára, szalonnát sütöttem, Szilviék teával melengették lelküket, majd előkerült a Szomorodni is. Ahogy hűlt az idő, úgy vonultak el az emberkék hálózsákjaik komfortjába.

Hétfő reggel Zsoli suttogására ébredtem: “Locsoljuk meg a Szilvit!” Húsvét van! A sátorból kimászván elő a víz, Szilárd is készen állt, Szilvi megsejtette és menekült, de hiába. A vizes toppból való átöltözést Zsoli megörökíti (bár az objektívébe nem férnek bele a nagy dolgok) nagy örömünkre. Csokitojás lett a jutalmunk. Kitaláljuk, hogy meglepjük Attiláékat. Ugrás az autóba, uzsgyi! Éppen reggeliztek. Kicsapódtak az ajtók, meglepetésükben nem gondoltak a menekülésre, Bea a hálózsákjában keresett menedéket mindhiába. A táborban a csehek hívtak, hogy vesszőzzük meg a náluk lévő lányt, náluk ez a szokás. Valószínű a húsvét nem a cseh lányok kedvenc ünnepe. Igencsak futott, lehet hogy a vesszőm mérete ijesztette meg, de utolértem. Szilárdék vízzel locsolták. Megfuttatnak minket, de két futó elöl nincs menekvés. A korai mászást ezzel ma is lekéstük. Ma a T falon kezdtünk. Zsolit belerántgattam egy 6-os útba 15m. Nekem nagyon nehéz út kétszer is beleestem, áthajlás, kis fogásokkal “könnyítve”. Bedurrant a bal kezem, de nem adtam fel, kimásztam. Zsoli szüleimet emlegette (Nem apám!), második nekilódulásra kinyomta ő is. Kiderül, hogy ez egy 7-es út volt. Csodaszép a napsütésben a kilátás. Nagyon elfáradtunk. Szilviék egy 4+-szal próbálkoztak, majd egy 4- következett. Javasoltam egy 5+-os falat, de el sem tudtunk indulni. Kinéztünk egy másik utat 5-ösért, Zsoli visszafordult, én alig bírtam, kiderül, hogy ez egy 6+. Mára ennyi elég, remegő izmokkal meglestük Szilárdot, aki épp egy 6-os kunszttal szenved, sajnos sikertelenül. Ezzel lezárult napunk, ideje viszzsatérni a vízszintes talajra. Elbúcsúztunk e tájtól, majd a négykerekű gépsárkány repített minket haza.