Húsvétkor Ausztriába szöktünk a nyuszi elöl. Többek óva intettek ettől, mivel ez ünnep az osztrákoknál is, azonban nagyon pozitívan csalódtunk, alig voltak. Péntek este pattantunk autóba: Zsoli, Szilvi, Szilárd és én. Éppen fölébredtem egy bukkanón (vagy egy nyuszin mentünk át) és már meg is érkeztünk a Bécstől 40 km-re levő mászóhelyre Peilsteinre, röpke 2,5 óra alatt. A parkolóban már néhányan bivakoltak, mi a sátorállítás mellett döntöttünk. Úgy nézett ki én készültem fel “legjobban” nyári hálózsákommal, mert éjszaka igen csak 0 Co körül mozgott a hőmérő higanyszála.

Reggel belebújva pehelykabátomba még a nap is kisütött. Táplálékfelvétel után irány a fal. A falak jól kiépítettek, nitteltek, néhány helyre azonban hasznos az ék. Zsolival egy 5- -os úttal kezdtünk. Remek választás volt, hideg, csepegő víz, dermedt ujjak. Zsoli a fal harmadánál egy aláhajlásnál elakadt, innen én másztam előre. Az 55m magas fal tetején kicsit sütkérezünk a napban és egy napozó osztrák hölgy testében, majd alászállunk. Szilviék egy 4+-os úton ekkor érnek fel. Némi keksz és pacalpörkölt után édes a pihenés, irány egy 6- -os, majd egy 16m-es 5+-os projekt. Ezen már meglátszik fáradtságunk, naplementében ereszkedünk le, lábunk alatt egy holló repül át, csőre egy fremddel kitámasztva vagy csak napszúrást kaptam? A forrásnál Szilvi megfürdik, mi inkább a medvehagymák sokaságában gyönyörködünk. A táborban vacsifőzés és alvás. Ma éjszakára már rutinosan felveszem maradék ruháimat, de Zsoli csak nem enged be hálózsákjába. Aztán persze csodálkozik mikor egy újság pótolja a testi örömöket.

Vasárnap 8 körül ébredtünk, a nap már sütött. Szalonnás, kolbászos, hagymás kaját főztem, Szilviék tésztát. Ma már többen voltak a falon. A tegnap Szilárdék által mászott 5- -os út kulcsfogásával próbálkoztunk sikerrel. Innen a V falhoz gyalogoltunk. Itt viszonylag könnyebb utak találhatók. Zsoli egy 5-ös (Meyerweg V8) úttal kezdett, én egy 6- -sszal folytattam. Egy párkányon az egyensúlyi helyzet határán mozogtam, végül egy kétujjas fogás megváltott. Ez egy kemény, de szép 10m-es mászás. A kilátás pazar. A napot egy 6-os úttal fejeztük be. Zsoli mellett mászott el egy cseh fickó, aki szellentett egyet, mire egy röpke sorry-val próbálta menteni a helyzetét. Este a parkolóban tábortűz fogadott minket, a csehek melegedtek. Mi is készenálltunk a vacsorára, szalonnát sütöttem, Szilviék teával melengették lelküket, majd előkerült a Szomorodni is. Ahogy hűlt az idő, úgy vonultak el az emberkék hálózsákjaik komfortjába.

Hétfő reggel Zsoli suttogására ébredtem: “Locsoljuk meg a Szilvit!” Húsvét van! A sátorból kimászván elő a víz, Szilárd is készen állt, Szilvi megsejtette és menekült, de hiába. A vizes toppból való átöltözést Zsoli megörökíti (bár az objektívébe nem férnek bele a nagy dolgok) nagy örömünkre. Csokitojás lett a jutalmunk. Kitaláljuk, hogy meglepjük Attiláékat. Ugrás az autóba, uzsgyi! Éppen reggeliztek. Kicsapódtak az ajtók, meglepetésükben nem gondoltak a menekülésre, Bea a hálózsákjában keresett menedéket mindhiába. A táborban a csehek hívtak, hogy vesszőzzük meg a náluk lévő lányt, náluk ez a szokás. Valószínű a húsvét nem a cseh lányok kedvenc ünnepe. Igencsak futott, lehet hogy a vesszőm mérete ijesztette meg, de utolértem. Szilárdék vízzel locsolták. Megfuttatnak minket, de két futó elöl nincs menekvés. A korai mászást ezzel ma is lekéstük. Ma a T falon kezdtünk. Zsolit belerántgattam egy 6-os útba 15m. Nekem nagyon nehéz út kétszer is beleestem, áthajlás, kis fogásokkal “könnyítve”. Bedurrant a bal kezem, de nem adtam fel, kimásztam. Zsoli szüleimet emlegette (Nem apám!), második nekilódulásra kinyomta ő is. Kiderül, hogy ez egy 7-es út volt. Csodaszép a napsütésben a kilátás. Nagyon elfáradtunk. Szilviék egy 4+-szal próbálkoztak, majd egy 4- következett. Javasoltam egy 5+-os falat, de el sem tudtunk indulni. Kinéztünk egy másik utat 5-ösért, Zsoli visszafordult, én alig bírtam, kiderül, hogy ez egy 6+. Mára ennyi elég, remegő izmokkal meglestük Szilárdot, aki épp egy 6-os kunszttal szenved, sajnos sikertelenül. Ezzel lezárult napunk, ideje viszzsatérni a vízszintes talajra. Elbúcsúztunk e tájtól, majd a négykerekű gépsárkány repített minket haza.

Látkép a menedékháztól

Egy csütörtöki estén az Excelsior klubban, a végső megbeszélés után felszerelés kölcsönzés, ekkor döbbentem rá, kicsit több mint egy nap és már Osztrákiában taposom a havat.

Az Excelsior szervezésében keltünk útnak szombat hajnalban. Az osztrák autópályán egy kis koccanás miatt elvesztettük visszapillantótükrünket. Ezután már csak torzítva láthattam frizurámat, vagy valóban így nézek ki? Hamarosan felkerült a hólánc is, de ez is kevésnek bizonyult Suzukinknak. A motorháztetőn csüngve értük el a parkolót. Innen néhány órát gyalogoltunk egy sípályán hegymenetben, szabadon választott feladat: kitérés a raktrak elöl időre. A leggyengébb láncszemek is felértek sötétedésre. Eligazítás. Mi az alsó házban (Excelsioros gúnynevén: a Kommunában) szálltunk meg. Ez lett oktatóink szállása és a közös étkezések helyszíne is. A “Maggi Főző Stúdió” elnevezésre hallgató szakácsbrigád kreálmánjai osztatlan sikert arattak. Előkerültek az instant vízpor és barátai is. El is határoztuk, hogy egy magashegyi főzőtanfolyamot szervezünk az ínyenceknek.

havazás

és utána..

Az időjárás havazásból és napsütésből állt, 3-4-es lavinaveszéllyel társítva, éjszakánként fagyokkal fűszerezve.

Az elméleti előadások kötetlen, beszélgetés formájában zajlottak. Itt Mécs Lászlótól megtudtuk milyen ételeket fogyasszunk magashegyen, és melyek mennyi energiát tartalmaznak. Megismertettek a magashegyi ruházattal, melyek nem voltak ismeretlenek számunkra, de azért mindenki hallott néhányhasznos dolgot és új tanácsot a vízálló és szellőző ruhákról. Itt már többen elköltötték fejben fizetésük kétszeresét. Megtanultuk, hogy miről ismerhetők fel a lavinaveszélyes helyek, valamint hogymit kell tennünk lavina esetén. A deszkalavina kifejezésben néhányan az asztalos rosszul felrakottléceinek megindulására asszociáltak, de aztán csak fény derült az igazságra. Felszerelésünk eldobálása után (A LAVINARÁDIÓT NE!) próbáljunk a lavina tetején megmaradni, hangzott az utász. Megvizsgáltuk a hótakaró rétegeit, és kielemeztük, hogy mely részeknél számíthatunk megcsúszásra. Mindenki kipróbálhatta milyen érzés a tömörödött hótakaró alatt lenni. Egyre kellemetlenebb érzés mikor az ember nem tud teljesen belélegezni, mert a hó összenyomja a tüdejét, valamint a szén-dioxid is egyre dúsul, mely növeli a légzésszámot, légszomjat, fejfájást, hányást, izomgörcsöket majd eszméletvesztést, végső esetben halált okoz. Csak a lábunk lógott ki a hó alól, mellyel jeleztük, ha nem bírtuk és társaink kihúztak. Ált. 15 perc után igen lecsökken az ember esélye a túlélésre, ezért fontos minél hamarabb megindítani a keresést. Ezt is gyakoroltuk néhol derékig érő hóban lavinarádiót ún. pieepset kerestünk, melyet oktatóink néha “valós” helyekre (Pl. fa teteje) rejtettek el. Minden nap kiértékeltük a csoportok munkáját, külön kiemelve a hibákat és a vitás kérdéseket, tanulva ezekből is. Sajnos a lavinaveszélyes idő miatt érthetően kimaradt a jégfalmászás, de kárpótlásképpen Balázsék bemutatták ezt a technikát is. Két jégcsavarral jégórát faragtunk, jégfejsze standot építettünk, valamint megtanultuk hogyan kell ereszkedés után lehúznunk kötelünket a jégfalról a standdal együtt, egy jégcsavarra feltekert pruszikgyűrű segítségével. Gyakoroltuk a két jégcsákánnyal és lépőszárakkal történő mászást, olvadozó hófalban. Két fa között kifeszítettünk egy kötelet és innen egy ember beleugrott, a társának meg kellett tartania, standolnia és egy hatodolós flaschenzuggal felhúznia. Igen életszerű volt.

felmenet

A közeli hágóban egy túrát is tettünk a Hochkönig csúcs felé az útvonalválasztás szabályait betartva. Kötéllel összekötve, jégcsákánnyal felfegyverkezve vágtunk neki a 300m szintnek. A hágónál fokozott lavinaveszélyt tapasztalván visszafordultunk. Oktatónk Mécs Laci utasítására leugrottam egy gerincről. Szilvi, aki mit sem sejtett megtartotta az esésemet, és a többiekkel
karöltve felhúztak, alkalmazván a tanultakat. Gyakoroltuk a hágóvasas közlekedést amerikai, német, és francia módozatait. Két fa között raktrak nyomvonalán kicsúszkáltunk egy részt, ahol a jégcsákányos kicsúszások módozatait gyakoroltuk naphosszat hágóvassal és anélkül. Akinek ez kevésbé sikerült, annak egy lyukkal gazdagodott Gora Tex kabátja. Síbot-, jégcsákánystandot építettünk és ezeket egy pruszik segítségével le is húztuk. Megismerkedtünk a deadman előnyös tulajdonságaival is. Pistáék csúszdát és hófalat építettek, melyen gyakoroltak.

A sporttelep egyik létesítménye

Mi csak Sporttelepnek hívtuk a komplexumot, mely napról napra fejlődött. Balázstól egy új pruszikfajtát tanultunk ez pedig a lengyel (polisch) pruszik, mely praktikusan szimplán egy kötélszálból is megköthető. Építettünk hókunyhót és hóbarlangot, ahol Gerivel kinnt is aludtunk utolsó este. Biztos, ami biztos egy pieepset magunknál tartottunk, de túléltük az éjszakát, kissé elázva.

A tanfolyamon remek társaság alakult ki, mely a hangulatot megteremtette. Tetszett, hogy nem túrázással töltöttük az időt, hiszen azt bárki bármikor megteheti, hanem a technikai fogások begyakorlására. A tanfolyamon 28 fő sikeres vizsgát tett. Mindenkinek csak ajánlhatom a tanfolyamot.

További sikeres túrákat kívánok mindenkinek!

a csapat

Szabó Dénes
(Dini)