Pont a napokban álmodtam meg magamnak egy csodás évet. A hegymászás területére is kitűztem pár célt, amikről úgy gondoltam, jó lenne ezek felé haladni a 2024-es évben, nem pedig ész nélkül lavírozni arra, ahová éppen sodornak. Hosszas gondolkodás után azt is eldöntöttem, hogy a jégmászó tanfolyamon való részvétel nem idén fog megvalósulni. Egy évre „lejegeltem” az ehhez fűződő szándékaimat. Épphogy megszületett ez a döntés, aztán mint derült égből villámcsapás, kaptam egy levelet, mely tökéletesen megingatta a sziklaszilárdnak hitt elhatározásomat. Jenő volt az… és az invitálása.

Nagy Dani régi tagunk jó pár éve építi a világ egyik talán legdrágább építményét Franciaországban, így elég sok alakalma van a hegyekben való csavargáshoz. Egyik legutolsó mászása alkalmával a Le Pouzenc, 2.898 méter magas dél-keleti falán mászott fel, majd ugyanott síelt le. Számára is egy ismerkedés volt ezen hegymászó stílussal, melyről most röviden be is számol nekünk ebben az írásban.

A vonaton üldögélve a nap nyolcadik óráját töltöm utazással. Kedvem támadt naplót írni, na de miről? Megint leírjam 20 oldalban, mit másztunk a múltkor? Kit érdekel, aki nem mászta, úgysem érti miről vakerálok. Na jó, valljuk be szeretem ezeket visszaolvasgatni, megszűnik olyankor az idő, és csak újra élek mindent, életem legszebb napjait. Szántó Levente írása…

Idén elég extrémre sikerült a sok éve igen nagy népszerűségnek örvendő Arco mászótáborunk. A tavalyi tábor 60 közeli résztvevő után úgy nézett ki még szeptember elején, hogy ezt is überelni lehet, hiszen majd 70 fő jelentkezett a táborra. De az időjárás közbeszólt, így végül nem lett rekord, se létszámban, se mászott utakban. Ennek ellenére a hangulat nagyon jó volt (sőt), és a tábor első és utolsó napján még mászni is tudtak “élő” sziklán azon bátrak, akik a rossz időablak ellenére kimentek. Összegezve: igazi Excelsioros tábor hangulat volt!