2015. június 5-7., Magas-Tátra, Menguszfalvi-völgy
A tavalyi jól sikerült pünkösdi mászás után, idén is megrendeztük a tátrai idénynyitó mászást. Kezdetben István, majd végül Boti szervezte idén a találkozót, és ismét szuperül zajlott minden.
Sok klubtag eljött idén is, sőt, Bisztray Dénesék kislánya által a legeslegifjabb generáció is képviselve volt. (Sőt, tulajdonképpen már másodszor vett részt, hiszen tavaly édesanyja, Kinga pocakjában is részt vett. – Boti) A létszám a falakon kívül, az ismét megtartott közös vacsorán is látszott. Esténként így lehetőség volt mindenkinek elmesélni az élményeit, és ötletezni a későbbi tervekről is.
Páran újramászták a tavaly mászott utakat, és sok új út is felfedezésre került. Így történtek mászások többek közt az Ökörhát tornyon, Sárkány falon, és az Oszterva oldalán is. Sőt, többen a zsúfoltság elkerülése, és persze a szép út miatt, a Simon-torony gerincét választották. A torlódást persze nem sikerült elkerülni, de a beszámolók alapján szép út lehetett.
Csakúgy, mint tavaly, idén is igazán szuper napsütéses idővel fogadott minket a Poprádi tó környéke. Úgy látszik, ahogy a nyári tanfolyamokon hagyományos a télies időjárás, a Poprád tavi mászásokhoz a jó idő társul. Kíváncsi vagyok az azóta lezajlott nyári tanfolyam hogyan zajlott. (Hát ha nem is télies körülmények között, de 3 napig tartó folyamatos szemerkélő eső, nagy szép és 5-6 fok hőmérséklettel kezdődött… – Boti) Sőt idén a kissé későbbi időpontnak köszönhetően a hó is sokkal kisebb mennyiségben volt jelen, megkönnyítve a beszállásokat. A jó idő egyik mellékhatása a fokozott vízigény volt.
Mi például a végén már a hegyi patakokból is fogyasztottunk, ezzel mintegy gyakorlati értelmet adva az esti fertőtlenítő pálinkázásnak is. A másik hatása a napsütésnek a leégés volt, ami különböző mértékben szinte minden klubtárson látható volt.
Az intenzív első napi programok, és főleg a leégések hatására jó páran áttervezték a második napjukat. Volt, aki kénytelen volt pihenéssel tölteni a napot. Én a barátnőmmel, és Szabó Attila mászó társammal, eleve egy könnyű túrát terveztem a második napra a Rysy csúcsára (Tengerszem-csúcs).
Végül még hárman csatlakoztak ehhez a túrához. A felsőbb régiókban azért még nagyobb mennyiségben jelen volt a hó is. Annak ellenére, hogy a Rysy ház zárva volt, és nem jutottunk hozzá a betervezett sörünkhöz, egy igazán szép kirándulás volt felmenni a legmagasabb csúcsra Lengyelországba.
A szállásra megérkezve végre megvehettük az áhított italokat. Illetve az elvesztett energia pótlására többen választottak a hely finom fogásai közül is, és közben még volt idő elbeszélgetni a folyamatosan érkező társakkal. Akik az újabb mászásokat választották erre a napra is, mind lelkesen és elégedetten tértek vissza az útjaikról délután. Így lehetett újabb út ötleteket is meríteni a későbbi alkalmakhoz. Még megbeszéltük kinek milyen tervei vannak a nyárra. Ahogy összeálltak az eddig külön mozgó autós társaságok, apránként feloszlott a társaság.
A kellemes Tátrai napok után mindenki új és kellemes élményekkel gazdagabban indulhatott haza.
Sok klubtag eljött idén is, sőt, Bisztray Dénesék kislánya által a legeslegifjabb generáció is képviselve volt. (Sőt, tulajdonképpen már másodszor vett részt, hiszen tavaly édesanyja, Kinga pocakjában is részt vett. – Boti) A létszám a falakon kívül, az ismét megtartott közös vacsorán is látszott. Esténként így lehetőség volt mindenkinek elmesélni az élményeit, és ötletezni a későbbi tervekről is.
Páran újramászták a tavaly mászott utakat, és sok új út is felfedezésre került. Így történtek mászások többek közt az Ökörhát tornyon, Sárkány falon, és az Oszterva oldalán is. Sőt, többen a zsúfoltság elkerülése, és persze a szép út miatt, a Simon-torony gerincét választották. A torlódást persze nem sikerült elkerülni, de a beszámolók alapján szép út lehetett.
Csakúgy, mint tavaly, idén is igazán szuper napsütéses idővel fogadott minket a Poprádi tó környéke. Úgy látszik, ahogy a nyári tanfolyamokon hagyományos a télies időjárás, a Poprád tavi mászásokhoz a jó idő társul. Kíváncsi vagyok az azóta lezajlott nyári tanfolyam hogyan zajlott. (Hát ha nem is télies körülmények között, de 3 napig tartó folyamatos szemerkélő eső, nagy szép és 5-6 fok hőmérséklettel kezdődött… – Boti) Sőt idén a kissé későbbi időpontnak köszönhetően a hó is sokkal kisebb mennyiségben volt jelen, megkönnyítve a beszállásokat. A jó idő egyik mellékhatása a fokozott vízigény volt.
Mi például a végén már a hegyi patakokból is fogyasztottunk, ezzel mintegy gyakorlati értelmet adva az esti fertőtlenítő pálinkázásnak is. A másik hatása a napsütésnek a leégés volt, ami különböző mértékben szinte minden klubtárson látható volt.
Az intenzív első napi programok, és főleg a leégések hatására jó páran áttervezték a második napjukat. Volt, aki kénytelen volt pihenéssel tölteni a napot. Én a barátnőmmel, és Szabó Attila mászó társammal, eleve egy könnyű túrát terveztem a második napra a Rysy csúcsára (Tengerszem-csúcs).
Végül még hárman csatlakoztak ehhez a túrához. A felsőbb régiókban azért még nagyobb mennyiségben jelen volt a hó is. Annak ellenére, hogy a Rysy ház zárva volt, és nem jutottunk hozzá a betervezett sörünkhöz, egy igazán szép kirándulás volt felmenni a legmagasabb csúcsra Lengyelországba.
A szállásra megérkezve végre megvehettük az áhított italokat. Illetve az elvesztett energia pótlására többen választottak a hely finom fogásai közül is, és közben még volt idő elbeszélgetni a folyamatosan érkező társakkal. Akik az újabb mászásokat választották erre a napra is, mind lelkesen és elégedetten tértek vissza az útjaikról délután. Így lehetett újabb út ötleteket is meríteni a későbbi alkalmakhoz. Még megbeszéltük kinek milyen tervei vannak a nyárra. Ahogy összeálltak az eddig külön mozgó autós társaságok, apránként feloszlott a társaság.
A kellemes Tátrai napok után mindenki új és kellemes élményekkel gazdagabban indulhatott haza.
/Gönczi Attila 2015. július 27./
