Téli reggeleken az Omladék völgyből kíváncsian hallgattuk a Tompa (Tupa) nyugati faláról hallatszó felszerelés csörömpölést, kopácsolást, kaparászást, kiabálást. Majd tettük fel egymásnak a kérdést, hogy mit is csinálhatnak ott azzal a rengeteg cuccal a bitang nagy hófúvásban, a meredek sziklafalon.
Aztán megtudtuk, mixmászást – téli mászást.
Az utóbbi években végül már mi is másztunk autodidakta üzemmódban könnyebb mix utakat a környéken (pl Zlabom, Superculoir, Sárkány-tavi gerinc), de a havas kuloárok után még vegyesebb terepre vágytunk.
Valamikor tavaly november végén mászótársam Gábor izgatottan hívott, hogy lenne lehetőség jelentkezni az Excelsior SE alap mixmászó tanfolyamára. Mely leginkább a klubtagoknak szóló továbbképzés, de talán idén sikerülhet bekerülni bízva a klubjaink közötti jó kapcsolatban. Sokáig nem is tanakodtunk.
Pár nap múlva megkaptuk a visszaigazolást. SIKERÜLT!!!!!!! És ekkortól felgyorsultak az események. Mind kívül, mind belül. Gyors kontakt csere, és leendő tanfolyamvezetőnk Kocsis Dávid azonnal ránk zúdította a felszerelés listát, és néhány könyvnyi olvasni valót, persze angolul. Dec közepén még egy összejövetel, ahol megismerkedtünk személyesen tapasztalt oktatóinkkal Dáviddal, Jzy-vel, Andrással, valamint leendő tanonc társainkkal Lacival, Csabával, Zolival, Attilával is.
A kapott profi check list alapján szedegettük össze a felszerelést, készültünk az indulásra. Minden nap eszembe jutott, hogy jó fizikai kondi kell, meg korán fogunk kelni. Persze a para miatt feltoltam a heti spininget kettőre, de bíztam az alap állóképességemben is.
Január 29 nagyon hamar elérkezett. A szlovák határ is. Hárman, Gábor, András és jómagam hasítottunk a Felvidéken keresztül a Tátrába. Korábbi mászásokról sztoriztunk meg aktuálisokról. Kint is jól esett. A Poprád tavi hegyi házba mi értünk fel utoljára, volt már 11 mire ágyba kerültünk. Szerencse vagy szerencsétlenség, de Dávid hajnali ötös ébresztője előtt kipattant a szemem.
APU KEZDŐDIK!!!!!!
Pakolás, kaja, öltözés, teafőzés, vitamin, bakancs, kamásli, túrabot beállítás, beülő, sisak, fejlámpa – ja, még kint is sötét van… A fésülködés már nem fért volna bele. Brutál hideg nem volt, csak erős szél, jól összefújt minket…, még a hajamat is a sapka alatt.
Hatkor megindultunk sietős tempóban. Még szoknom kellett a ritmust. Mi hárman hamar külön váltunk, a Tupa északnyugati falában a Gálfi pillér volt az aznapi mászóút. Küzdelmes nyomtaposás a beszállóig. Kiizzadva felszerelés pakolászás. Lágy szellő. Viharrá erősödve messze röpíti jókedvünket, a hágóvasam tokjával együtt. Összességében kevés hó volt, kevesebb, mint ilyenkor szokott lenni, de a célnak megfelelt.
A mászást nehéz leírni, jól visszaadni. Másodmászóként a beszállásnál kétszer beleestem, elfagyott a kezem is, ordítani kellett volna. De ordított a szél helyettem. Amúgy jól haladtunk. Közben gyakoroltuk Andris által elmondottakat. Aztán az útnak soha nem lett vége. Egy kunszt, meg még egy, meg még egy… Persze sietni kell. Meg kajálni, és inni is. Ez utóbbiak természetesen csak óhajtó módban: “kellett volna”. Sokat készültem rá fejben. Végül a csúcstömb alatt jött el a csúcs érzés. Folyadék és szilárd utánpótlás. Széllel bélelve. Felérve örömködés, fotózás, leérve a házba meg hulla fáradtság. Durvább mint amire számítottunk. Gábor szerint mintha maratont futottunk volna. Persze András jókedvűen mesélte a többieknek, hogy belemászatott minket nehezebb részekbe, meg egy kicsit nyomás alatt tartott minket. Csak hogy érezzük, szokjuk. Utólag nézve hasznos volt.
Késő délután az oktatókkal kielemeztük a napi tapasztalatokat. Elmondták, és elmondtuk a véleményünket. Jó volt hallani a pozitívumokat, és a fejleszteni valókat is. Megérteni és átérezni a korán kelés, a gyorsaság fontosságát. Evés, ivás, ruházat, kommunikáció. A modern alpinizmus alapjait szívtuk magunkba. Rövid kötél – hosszabb is, szinkron mászás, trad biztosítás, új eszközök, hágóvas, jégfejsze. Másként. Mix terepen. Sziklán, porhóban, firnen, jégen. Fűszög, fűkampó, fű de jó.
A házban luxus ellátás. Főtt étel, sör, Tátratea. 9 férfi egy nagy asztal körül. Soha nem röhögtem ennyit. Néha vissza – vissza zökkentünk tanfolyamosba, és a következő napot tervezgettük, pakolásztunk, de a poén az mindig hatalmas volt, a fogyasztás szintén.
Második nap a várható erős szél és esős, havas-esős idő miatt rövidebb utat másztunk. Dávid a végén kb 70 km / órás szelet mért. Jó párszor megbillentem menet közben. Legalább annyira, mint a délutáni szaunázás közben, mikor kijöttünk a jeges hóra levegőzni papucsban.
Harmadik napra nagyon engedékeny lett az időjárás. Napsütés, friss szellő. Önálló beszálló keresés, önálló mászás, hazatérés pedig nagy kerülővel a Koncsiszta és a Tompa közti Rét-nyeregen keresztül (Lucne Sedlo) a hátsó úton. A “vizsga utunk” a Puskás pillér lett, mely a Tupa csúcsára vezető direkt út.
A beszállóig sikerült néhai nagyapám mélyfúró foglalkozását is felelevenítenem. Nyomtaposóként hol lábszárig, hol combközépig, hol mellkasig szakadtam a hóba a törpefenyők közé. A kivergődés felejthetetlen. Sikeresen megtaláltuk az utat, gyors cuccolás, indulás. Jól vettük a nehézségeket, a kulcshossz is rendben ment. A végére persze ismét elfogytunk, belassultunk, Andris dörmögött is, hogy gyerünk, gyerünk. Van mit fejleszteni… A csúcson kaja, pia, fotózás. Epizódok a Kretén magazinból.
A házhoz visszatérőben a Jeges tó mellett Gábor megjegyezte: “soha nem gondoltam, hogy ilyen szuper utakat tudunk majd mászni”. Hát igen, nagyszerű érzés volt. Jó időben, jó helyen 🙂
Délután ismét a nagy asztalnál. Megbeszélés, kibeszélés, tapasztalatok, érzések, konklúzió. Záróbuli. Több volt mint egy tanfolyam! Az itt töltött idő hasznosságát remélem a jövőbeli eredményeink is igazolják. Tervek már vannak.
Vasárnap még öten kimentünk a G1 in memoriam beszállásához. A viharos szél miatt az első kötélhosszban feladtuk. Attila még abszolvált egy sziklabütyökről való ereszkedést.
Hazaballagtunk. András a parkolóig a következő expedícióra gyakorolta a logisztikát, de erről majd meséljenek ők.
Úgy érzem az elmúlt napokban megkaptuk azt a segítséget, tudást mellyel még feljebb, még magasabbra juthatunk. Köszönjük András, Jzy, Dávid, Attila, Laci, Gábor, Zoli, Csaba! Jó volt Veletek együtt.
Hajrá Excelsior!
Csongor Balázs (SzHS)
