De időrendben az első, ami megmaradt, az 2011-ből való. Nekem 8. Elkezdtem picikét nosztalgiázni. Mi minden történt, változott a 8 év alatt…
Két kérdés nyilalt belém.
Első, mi vonzza a társaságot?
 |
Magamban elkezdtem válaszolgatni.
Próbáltam a széles-világból kiindulni. Jártamban-keltem, ahogy barangolom a világot, néha csak fordulok egyet, vagy sátorból kukucskálok, van, hogy a bivakba húzodok, néha kint élek, de mindenhol oldódom. Vagy helyhez vagy emberhez vagy célhoz…
És, hogy mi, itt, Köpüs-kőn, az ország szegletéből ide jövünk, akár 6 órát is vezetünk, de miért? Mi a vonzó benne? Mi vonzza a társaságot?
A nyugalom? – de hát a falon végig izguljuk a mászást.
A csendesség? – de hát este nem is hallunk mást, csak a lármázásunkat.
A közelség? – de hát olyan messze kell jönnünk.
A távolság? – de hát olyan közel kerülünk egymáshoz.
A türelem? – de hát szombat reggel egy futás megy a Krízis direkthez.
A sport? – de hát mennyi ember csak áll a fal alatt.
A melegség? – de hát van, akin 5-6 réteg meleg ruha van.
…
Hát akkor mi?
Szerintem Köpüs-kő egy olyan tradicionális hely, ahol a nagy régi mászóink 1970(?)es évektől (itt is) csiszolják a mesterséges mászást. Ahol a tudás a falakból dől és ennek élő képviselője még ma is ott sasol és nézi, hol lehet segíteni vagy csak jelenlétével nyugodtságot és tudást repre.zen.t.ÁLL.
Egyszerre érzem a múltat és a jövőt… és ahogy az emberek szemében látom a ragyogást, úgy jelent meg a jelen is. Talán ezért is van ezekben a napokban az az érzésem, hogy: i d ő t l e n s é g.
Ez a pár nap, kinek tűnik hosszabbnak, mint egy hétvége? És miért? Szerintem sok minden történik az értelem, küzdelem, a bajtársaisodás mezsdéjén. Mindez egy támogató környezetben. Így nagyon gyorsan repül így az idő…. Pld van, aki észre sem veszi és estig mászik.
És amikor a megszokott kis környezetünkben vagyunk, nem így tellik az idő. Persze kinn másképp gyorsul, mint belül.
Tudjuk, hogy már nem olyan sokan űzik a mászás ezen ágát. Ezért is jó látni, hogy Excelsior egyesületünkön belül van erre dedikálva, hely, idő, tanfolyam, hogy az ilyen folytonosságot fenn tudjuk tartani.
Jó volt látni, hogy a Hámoriak, Mahoesok, fehérváriak és soproni titánok még mindig képviselik magukat. Az elmúlt 8 év(em) alatt, mert ha jól emlékezem 13 éve van ilyen találkozó, több egyesület is volt, de idővel egyesek kikoptak…
 |
Második kérdés, ami belém nyilalt, hogy mi tartja össze?
Szerintem röviden az a szellemiség, akinek képviselői az előző kérdésözönt, nemcsak érti, de átéli.
Ehhez csinálni is kell, pld Köpüs-kőre máskor is jöttünk, mint a hegymászó találkozó. Voltak évek, amikor többünk a HSZJSE-ben is tag volt. Hámorban megálltunk, másztunk, a helyiekhez csatlakoztunk, a termükbe körülnéztünk, az udvarukban csákányoztunk. Sőt volt, olyan, hogy a Lomnici NY-i falban találkoztunk vagy éppen együtt mentünk mászni. Történt ez idén is (PP variáns átmászása), aminek nagyon örültem, mert az a folytonosságot mutatja, hogy most is vannak titánok, most is vannak ifjak, akik merik és csinálják, és tanítok, akik mutatják és átadják.
És hogy azt érezzük jó páran, hogy nincsenek határok, hogy a kapcsolódások ilyen szintjén is ki lehet cserélődni, hogy a különböző egyesület oktatói szépen tudnak beszélgetni és elmondhatjuk, hogyan viszonyulunk a rendszerhez.
Egymást kínáljuk meg portékáinkból.
Egy fal, egy falat és a falak leomolhatnak.
Ezek szerintem mind nagyon szép dolgok, amik közelebb hozzák az embereket egymáshoz. Az érték, amit képvisel a mászás, a mesterséges mászás, ahogy közeledünk a hegyekhez, falakhoz, célokhoz, itt esszenciájában van jelen.
Ebben fürdőzünk, ebből töltödünk és ezért is várjuk, hogy mikor tudunk visszamenni – ha már többet felejtenénk, mint kellene.
 |
Ezért is írtam meg, hogy necsak az érzések, de a szavak is megmaradjanak, ha kell elővegyük, újraolvashassuk, visszanézzük.
Igaz, a legjobb, ha visszatérünk fizikálisan is, úgyhogy találkozzunk valamelyik fal alatt.
Berg heil,
Jzy
írta: Vainel Gergely Gyula, 2019. december
fotók: Vainel Gergely Gyula
