Interjú Kerekes Bencével

Excelsior: Szia Bence! Tulajdonképpen nem olyan régen vagy az Excelsor tagja – 2016-ban végezted az alapfokú tanfolyamot – mégis az egyik legsokoldalúbb és legambíciózusabb klubtársunknak ismertünk meg. Jég, mix, boulder, téli-nyári mászások, ultrafutás, és persze slackline – mindenhol hallani a neved, mindenhol vannak eredményeid. Arra gondoltunk, hogy egy interjú keretében mesélhetnél terveidről, eredményeidről nekünk.

Kerekes Bence: Szia, nagyon köszönöm a megkeresést, megtisztelve érzem magam! Igen, valóban igyekszem sokoldalú maradni, és természetesen nagyon szívesen válaszolok a kérdéseitekre!


Fotó: KB

Excelsior: Az volna az első kérdésem, így általánosan, hogy mi az a három legfontosabb dolog, amit szerinted mindenképp tudni kell Rólad?

K.B.: Az életemben van egy háromszög, amit próbálok egyensúlyban tartani: magánélet, hegyek és mászás, munka.

Excelsior: Az alapfokú tanfolyammal kezdődött nálad a mászás? Vagy már korábban is voltak ennek előzményei? Mióta mászol tulajdonképpen?

K.B.: Hivatalosan 2016 tavaszától, igen, amikor is beiratkoztam az Excelsior alaptanfolyamára. Korábban egyetem alatt boulderezgettem.

Excelsior: Mit ad Neked a mászás?

K.B.: Kiegyensúlyozott életet.

Excelsior: A sokoldalúságot jól érzékeljük? A mászás melyik ága a kedvenced?

K.B.: Igen, ezt jól látjátok. Célom, hogy az összes műfajban jártas legyek. Specializálódni nem szeretnék, mert a magashegyi mászásban minden előfordulhat. Sportmászás könnyen beilleszthető a mindennapi edzésekbe, ezért időben ezt “űzöm” a legtöbbet.

Excelsior: Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az Excelsiorral?

K.B.: Slacklineos korszakomban Nagy Orsi mesélt az egyesületről, így a sportműfaj váltást követően adta magát, hogy az Ekibe iratkozzak be alaptanfolyamra. Zozihoz (szerk.:Nemes Zoltán) kerültünk párommal, Farkas Petrával, aki nagyszerű oktató volt, azóta is hálával tartozom neki!

Excelsior: Kiknek ajánlanád az egyesületet és miért?

K.B.: A tanfolyam előtt szkeptikus voltam ennek hasznosságában, de a kapott tudás és a nagyszerű csapat meggyőzött, hogy sok időt és bakit lehet megspórolni a tanfolyamok elvégzésével. Ezért a kezdő mászóknak és a társaság miatt a már tapasztaltabb de társat kereső mászóknak egyaránt ajánlom!

Excelsior: Van mászó példaképed? Ha igen, ki az és miért?

K.B.: Természetesen vannak, és nem csak kizárólagosan mászók. Pl. Szőnyi Ferenc és Kropkó Péter hatalmas hatással voltak rám, de meg tudnám még említeni itt a katalán Kilian Jornetet vagy Lance Armstrongot is. Próbálok sok szakmai könyvet olvasni, kezdve a nagy klasszikusoktól, de a mai élvonalat is figyelem. Tudásukkal és elhivatottságukkal Ueli Steck és Denis Urubko nagy favorit, de magyar mászók közül is könnyen találok motiváló embereket. Urbanics Áron és Szendrő Szabolcs pl. nem csak az eredményeik miatt inspirálnak de a szerénységüket is tisztelem!


Fotó: KB

Excelsior: És melyek a kedvenc mászóhelyeid Magyarországon belül és külföldön? Egyáltalán egy ilyen sokoldalú mászónál van értelme a kérdésnek?

K.B.: Bajót a sziklapárkánya miatt nagy kedvenc, Petrával szép emlékeket őrzünk arról a helyről. Külföldiek közül nem tudnék konkrétan egyet megnevezni, mindegyik más szempontból kedvenc: Szász-Svájc az elvarázsolt erdő miatt, Meteorák a különleges hangulata miatt, Kalamarkán a kőzetet szeretem, de legújabb kedvencem Banja Luka a felfedezetlensége miatt kedves. Persze ha lehetőségem adódik a Tátrába menni, ki nem hagyom, az tuti!

Excelsior: Melyik volt a legemlékezetesebb túrád vagy mászásod? Milyen nagy eredményeid vannak, amire a legbüszkébb vagy?

K.B.: Szerencsére van pár emlékezetes túrám, de talán a legemlékezetesebb mászásom a tokodi Hegyes-kőt (312 m!) célozta meg pokrócokkal és piknik cuccokkal…ott kértem meg Petra kezét. 🙂 Viccet félretéve az összes utam, mászásom emlékezetes számomra, szívesen mesélek bármelyikről.
Eldöntöttem, hogy nem írok hagyományos értelemben vett mászónaplót, az én mászónaplómban 10 út fog szerepelni, amikre a legbüszkébb leszek. Egyelőre egyet sem írtam bele.

Excelsior: Sokunkat érdekel, hogy hogyan készülsz a mászásokra? Heti hányszor edzel és hogyan? Milyen éves/havi/heti periodizálást csinálsz? Edződ van? Edzésnaplót vezetsz?

K.B.: Az edzésnél a rendszerességet tartom legfontosabbnak. Az állóképességi edzéseket a hétköznapokba sűrítem be (heti 2-3x terepfutás, 2-3x mászás, 1x úszás, 1x kerékpározás), míg hétvégéken a komolyabb kihívásokat jelentő mászásokkal a technikai és mentális felkészültségemet növelem. Mindez a tudatosság segít a célomhoz vezető úton: a magashegyi mászás összetett és nagy felkészültséget igénylő műfajának elérését.

Excelsior: Odafigyelsz az étkezésedre a felkészüléseidhez?

K.B.: Próbálok egészséges ételeket enni javarészt, reggelire zabot, ebédkor csirkehúst salival, a vacsora viszont elég rapszodikus, mert az edzésekről általában későn érek haza. Ez az elmélet, de gyakorlatban azért ha van lehetőségem egy jó kis sztrapacskát vagy rakott krumplit enni, akkor persze azt választom.

Excelsior: Az ultrafutás a másik műfaj, ahol gyakran lehet találkozni a neveddel. Ez amolyan kiegészítés, vagy teljes értékű sport Nálad?

K.B.: A mászás önmagában véleményem szerint nem elég. A maxerő mellett ugyanolyan fontos az állóképesség fejlesztése is, aminek az egyik jó eszköze a futás. Az ultra maga nem szükséges feltétlenül, de szeretem a határaimat feszegetni, jó ha ismerem a testem, mikor mennyi van még benne.

Excelsior: Az eredményeidről mesélnél kicsit? A futásra gondolok most. (Szerk: Galyavár 177 km – 4. helyezés, Vadrózsa 158 km – 3. helyezés)

K.B.: 2 éve az egyik munkatársam ösztönzésére elmentem a Kinizsi 100-as túrára, majd azon felbuzdulva jelentkeztem a Vadrózsa 160-as távjára is. Sikerült nagy nehezen végigszenvednem magam a távon és a szintemelkedésen, de ráeszméltem, hogy az ilyen távokhoz a komoly edzés nélkülözhetetlen. Így következő szezontól tudatosabban készültem a Vadrózsára, de sajnos 150 km-nél a testem megadta magát. Ez még nagyobb ösztönzést adott, így a már kialakult rendszeres edzéssel idénre sikerült egy elfogadható szintre felhoznom magam. Ezeket a túrákat nem az eredmény miatt csinálom (azért persze nem rossz, ha jó helyezést sikerül elérni), inkább felkészülésként fogom fel őket és persze nagyon élvezem a hangulatukat!


Fotó: KB

Excelsior: Visszatérve a mászásra – milyen terveid vannak az évre és tovább? Tudjuk, hogy munka miatt külföldre készülsz költözni, és hogy az expedíciós mászás a célod…

K.B.: Valóban az életemben nagy változás fog történni idén, ha minden jól megy közelebb fogunk költözni a hegyekhez, az Alpokhoz. Az új munkahely és az új körülmények miatt még nem tudok konkrét terveket idénre, de biztos lesz mászás bőven. Kialakulóban van pár nagyon ígéretes mászás, de ez még kicsit a jövő zenéje. A végső cél pedig a technikás 5-6-7000-es hegyek…az álom.

Excelsior: Jelentkeztél az MHSSz által meghirdetett “mászóválogatottba”? Ha az Excelsior házon belül elindít esetleg valami hasonló kezdeményezést, az érdekelne?

K.B.: Egyelőre még nem adtam be a jelentkezésemet, de mindenképp pályázni fogok rá. Nem tudok róla sajnos konkrétumokat, de ha adódik egy lehetőség, azt ki kell használni. Természetesen az Excelsior csapatába is jelentkezni fogok, ha lesz ilyen. Ha rá tudok majd szolgálni, akkor szívesen öregbítem az egyesület hírnevét.

Excelsior: Családalapítás és mászás kapcsolata – változott a hozzállásod a kockázatvállaláshoz a tavalyi házsaságod óta Petrával? Arról is hallottunk, hogy volt egy szerencsétlen baleseted tavaly év végén, ha szabad erről kérdezni.

K.B.: Nem, nem baj, hogy erről is beszélünk. Ez egy fontos szempont. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy kockázatokkal járó sport, ezt vállalom egészséges határokon belül. Ezzel így voltam a házasságom előtt is és most is. Benne van a baleset lehetősége, ami decemberben Köpüs-kőn meg is történt, de ha törekszel arra, hogy minimalizáld ennek veszélyét úgy, hogy azért eredményeket is elérj, akkor ezen a határon szépen lehet egyensúlyozni.

Excelsior: Kik a mászópartnereid? Kik inspirálnak a hazai mászók közül? Kivel mennél szívesen mászni?

K.B.: Szeretek különböző emberekkel mászni. Egyrészt mert változatos a társaság, így mindig színes egy-egy út, másrészt mert mindenkitől lehet tanulni valamit. Szerencsére egy nagyon jó és erős fiatal generáció nő most ki hazai szinten, akikkel remélem minél több közös élményben lesz részem. Nagyon jó lehetőség, hogy az egyesület tagjai közül sok emberrel lehet együtt mozogni, de nekem ugyanolyan fontos az is, hogy más mászókkal is megismerkedjek. A fiatalokkal azért, hogy lendületesen haladjunk, az idősebbekkel a tapasztalatszerzés végett. Szerencsére Petra is elég jól mozog, ezért gyakran mászok vele is.


Fotó: KB

Excelsior: Tervezed, hogy vállalsz valami tisztséget az Excelsiorban? Mit ad neked az Excelsior? Mit várnál el ezen felül?

K.B.: Tisztségvállaláson nem gondolkodom, inkább mászom, de hatalmas elismerésem mindenkinek, aki hozzájárul, hogy az egyesület ilyen szuper legyen, az ő/ti munkájuk/tok nélkül nem működne a csapat. Jó érzés, hogy tartozom egy közösséghez, akikkel mindig öröm találkozni, élményeket cserélni, tervekről beszélgetni. Ha pedig ténylegesen ki tudna alakulni egy “élcsapat”, akkor reményeim szerint összefogva szép eredményeket lehetne elérni.

Excelsior: Van valami oldal/blog, ahol megosztod az élményeidet?

K.B.: Blogot nem írok, ahhoz sajnos nincs elég időm, de pár hangulatképet ki szoktam rakni Instagramra, illetve az edzéseim jó részét Stravan is követni lehet.

Excelsior: Nagyon köszönjük az interjút a klub nevében. További sikeres mászást, magánéleti eredményeket és karriert kívánunk!