2023. június 7-11. Schrammsteine, Szász-Svájc

Idén végre nem szólt közbe az időjárás, így sikerült megrendezni az Excelsioros homokköves mászótanfolyamot és mászótábort Uzsák Gábor szervezésében. A hét fős csapat napjairól Baranyai Virág írt egy élménybeszámolót, melyből megtudhatjuk megéri-e “szenvedni”…

„You’re gonna suffer, but you’re gonna be happy about it.” – Ron Weasley

Új év, új tervek, új mászó célok. A klub egyik új tagjaként a jó hangulatú alapfokú trad tanfolyam, az össznépi arcoi dzsembori, a varázslatos marokkói trad élmények után, de még túl távol a nyári alpesi tanfolyamtól, a klub sok vonzó eseménye között böngészgetve, hamar megakadt a szemem a homokköves tanfolyam leírásán: “tradicionális, saját közteses mászás“, “csodálatos homokkő-tornyok között“, “Szász-Svájci Nemzeti Park“, “sűrű fenyőerdők“. Ennél több nem is kelhet egy tradmászásban elkötelezett, kihívásokat és változatos mászóutakat kereső mászónak.

A magabiztos jelentkezéshez tovább informálódtam alapfokú oktatómnál a tanfolyamról. A rövid időn belüli nagy fejlődési lehetőség, a sok új tudás és ismeret elsajátításának lehetősége egyből magával ragadott, hiszen a homokkő, mint különleges kőzet, más eszközhasználatot igényel és a szokványostól eltérő etikai szabályok érvényesek rá. A lehetőség a pszichés erősödésre egyértelművé tették számomra, hogy ott a helyem ezen a tanfolyamon, így márciusban már jelentkeztem is, hogy ott lehessek júniusban.

A jelentkezők száma 5 fő tanfolyamosban véglegesedett (plusz két oktató) és kis csoportunk izgatottan várta a különleges mászóélményt, a családias hangulatú mászótábort és a nem e világi köztes nélküli tornyokat.

Több mászó óvva intései, a könnyen szerzett horzsolások, hosszú köztes nélküliség, a lapos fogások/lépések rémképei ellenére is töretlen lelkesedéssel vártam, majd indultunk a 2023-as alapfokú homokköves mászó tanfolyamra.

Esti érkezésünket a másnapi mászás helyszínéhez igazítottuk, ahol oktatónk, Uzsi vezényletével az esti szürkületben még épp megvizsgálhattuk a másnapi beszálló helyeket és farkas szemet nézhettünk a felénk tornyosuló falakkal. Lelkesen, de kicsit megszeppenve vonultunk vissza aznap esti alvóhelyünkre egy hatalmas szikla alá, hogy egy kisebb vacsora, vidám csevegések és sütőtök pálinka kóstolás után, egymás mellett  felsorakozva átbivakoljuk első esténket a homokkövek különleges univerzumában.

Első mászó napunk reggelén csatlakozott hozzánk a homokköves tanfolyamok másik állandó, Németorszagban élő oktatója és megismerkedtünk a homokköveken használható eszközökkel. Fém eszközeink helyett csomóékeket, babafej csomókat és tömködő fát akasztottunk a beülőnkre.

Két oktatóval megtámogatva, a gyorsabb haladás érdekében kettévált a csoport. Gábor és barlangász múlttal rendelkező tanfolyamosai egy kötelhosszas utakban ismerkedtek a homokköves falakkal, mi pedig Uzsival a híres Schusterwegbe szálltunk be 2 partival. Ahogy egy mászó megfogalmazta a Schusterweg egy olyan élvezetes, változatos vonalvezetésű út, amit egy mászó minden alkalommal megmászik, amikor visszatér a Falkenstein falához.

A csodálattal mi sem voltunk másképp. Mintha ezzel a beszállással egy másik bolygón landoltunk volna: koptatott lépések, kis kémények, taréjok, felkúszás kis barlangon, két fal között megtámaszkodva, ülve átoldalazás.

A korábban sokat emlegetett pszichés teher mérsékelt formában jelentkezett, amikor a zsebes fogások, kis peremek adta biztonságérzet helyett stabil kapaszkodásra alkalmatlan fogásokban és egyre kisebb, laposabb lépésekben hiszünk. Sajnos az ereszkedés idejére feltámadt a szél, kisebb zápor, így a nézelődés helyett minél hamarabb szélvédett helyekre ereszkedtünk.

Ennek ellenére első napunk sikeresnek és nagyon izgalmasnak volt mondható, így elégedetten foglaltuk el már kempingbeli szállásainkat és olasz vacsorával, beszélgetéssel zártuk a napot.

A második mászó napon az előző nap formáihoz hasonló egy kötélhosszas utakon kezdtünk a Rathen, Gamrig falon a nehézséget biztosítás nélküliséggel és nehéz traverz átlépésekkel variálva.

A délelőtti bemelegítés után átvonultunk a Rathern, Türkenkopf úthoz, ami egy egészen más jellegű formáját mutatatta a homokköves utaknak. A korábbi tompa, lapos lépéseket és fogásokat felváltotta egy felénk magasodó, cakkos felületű torony, ami bár fogást és lépést biztosított, közteseknek már kevés alkalmas lehetőség volt, így ezen az úton a ritka akasztásokkal függőleges falakon haladáshoz szoktathattuk magunkat.

A harmadik napon Bielatal 1 kötélhosszas útjain kezdtük a napot csomóék elhelyezésnek és repedés mászások gyakorlására. Ezeken az utakon már rendszeresen olyan vicces helyzetekbe kerültünk, hogy miközben a sűrű köztes rakásokkal igyekeztünk az új tudásunkat elmélyíteni és persze félelmeinket csökkenteni, nyugdíjas német urak másztak el mellettünk felfelé kötél nélkül, aztán lefelé.

A nap második felében a csapat egyik fele kötél nélkül mászott kéményt, majd mindenki átvonult a Kínai-toronyhoz, ami egy karcsúbb és kisebb torony, mint az előző napi Turkenkopf, mégis a harmadik nap délutánjára egy kötélhosszával is fenyegetőbben hatott. A csapat minden tagja végül különböző mászásokkal felmászott a toronyra és mind egyetértettünk, hogy megérte felküzdeni magunkat, hogy körbenézhessünk a Bielatal tornyai felett.

Utolsó napra közös utat választottak nekünk az oktatók, bár 4 kötélhossz volt, a Schusterweghez hasonlóan nagyon változatos kötélhosszakat, különböző kihívásokat állított elénk, míg végül ereszkedésből a falakból kimosott fehér homokon értünk földet, ami olyan volt mint egy tengerpart. Elégedetten, új tapasztalatokkal, lelkesen és  fáradtan fejeztük be a napunkat és zártuk a tanfolyamot.

Hamar kiderült számomra, hogy a homokköves tanfolyam speciális helyet foglal el az Excelsior klub tanfolyamai között. Oktatóink több éves részvétele segédoktatóként, majd oktatóként a tanfolyamok alakulásában, az anekdotázások a régi időkről visszarepít az időben, a korábbi mászó évek érzetét kelti a tornyok társaságában, amikor még nem álltak rendelkezésre speciális eszközök és kicsit érezhetjük milyen lehetett a mászás régebben. Miközben a német kisvárosi miliő, a pisztrángosnál töltött pihentető délutánok, a kisebb városra emlékeztető kempingváros szolid, modern háttérrel asszisztál a határaink feszegetéséhez.

Mászóként nem ismeretlen a mászás önismeretre, önmagammal szembenézésre “kényszerítő” hatása, legyen az egy kötélhossz vagy több. A homokköveken ez fokozottan érvényes, hiszen még mászóként is kilépünk a komfortzónánkból, amikor úgy mászunk, hogy a pszichés nyomás több változata áll fenn egy időben, muszáj felismernünk milyen szinten tudjuk kezelni a félelemérzetünket mászóként, ami viszont a javunkra válik hosszútávon, hiszen úgy tudjuk fejleszteni magunkat, ha tisztában vagyunk a képességeinkkel.

Érdekes felismerés volt a tanfolyam alatt, hogy az intenzív félelemérzet nem regenerálódik másnapra vagy csak alig töltődik fel, átalakul. Nem elég egy alvás, mint az izomláz esetén, hogy másnap újra 100%-osan álljunk az újabb út aljában, fáradunk agyban napról napra. De a jó hír, hogy fejleszthető. Edzhetjük a félelemközpontunkat, ami kihívásokat kereső mászóknak elengedhetetlen.

A homokköves mászótanfolyam egy újabb élménydús Excelsior tábor, ahol intenzív, különleges tapasztalatokat szerzünk, mászó képességeinket fejlesztjük, különleges utakat, falakat, tájakat ismerünk meg és ahova már másnap vissza szeretnénk menni, miközben fáradunk pszichésen, az agyunk megmakacsolja magát és szünetet kér.

Szóval, ha homokköves tanfolyamon veszel részt, szenvedni fogsz, de örülsz majd neki.

Megéri…

/Baranyai Virág, 2023. június 30./

Képek: Baranyai Virág, Csere Attila