Látkép a menedékháztól

Egy csütörtöki estén az Excelsior klubban, a végső megbeszélés után felszerelés kölcsönzés, ekkor döbbentem rá, kicsit több mint egy nap és már Osztrákiában taposom a havat.

Az Excelsior szervezésében keltünk útnak szombat hajnalban. Az osztrák autópályán egy kis koccanás miatt elvesztettük visszapillantótükrünket. Ezután már csak torzítva láthattam frizurámat, vagy valóban így nézek ki? Hamarosan felkerült a hólánc is, de ez is kevésnek bizonyult Suzukinknak. A motorháztetőn csüngve értük el a parkolót. Innen néhány órát gyalogoltunk egy sípályán hegymenetben, szabadon választott feladat: kitérés a raktrak elöl időre. A leggyengébb láncszemek is felértek sötétedésre. Eligazítás. Mi az alsó házban (Excelsioros gúnynevén: a Kommunában) szálltunk meg. Ez lett oktatóink szállása és a közös étkezések helyszíne is. A “Maggi Főző Stúdió” elnevezésre hallgató szakácsbrigád kreálmánjai osztatlan sikert arattak. Előkerültek az instant vízpor és barátai is. El is határoztuk, hogy egy magashegyi főzőtanfolyamot szervezünk az ínyenceknek.

havazás

és utána..

Az időjárás havazásból és napsütésből állt, 3-4-es lavinaveszéllyel társítva, éjszakánként fagyokkal fűszerezve.

Az elméleti előadások kötetlen, beszélgetés formájában zajlottak. Itt Mécs Lászlótól megtudtuk milyen ételeket fogyasszunk magashegyen, és melyek mennyi energiát tartalmaznak. Megismertettek a magashegyi ruházattal, melyek nem voltak ismeretlenek számunkra, de azért mindenki hallott néhányhasznos dolgot és új tanácsot a vízálló és szellőző ruhákról. Itt már többen elköltötték fejben fizetésük kétszeresét. Megtanultuk, hogy miről ismerhetők fel a lavinaveszélyes helyek, valamint hogymit kell tennünk lavina esetén. A deszkalavina kifejezésben néhányan az asztalos rosszul felrakottléceinek megindulására asszociáltak, de aztán csak fény derült az igazságra. Felszerelésünk eldobálása után (A LAVINARÁDIÓT NE!) próbáljunk a lavina tetején megmaradni, hangzott az utász. Megvizsgáltuk a hótakaró rétegeit, és kielemeztük, hogy mely részeknél számíthatunk megcsúszásra. Mindenki kipróbálhatta milyen érzés a tömörödött hótakaró alatt lenni. Egyre kellemetlenebb érzés mikor az ember nem tud teljesen belélegezni, mert a hó összenyomja a tüdejét, valamint a szén-dioxid is egyre dúsul, mely növeli a légzésszámot, légszomjat, fejfájást, hányást, izomgörcsöket majd eszméletvesztést, végső esetben halált okoz. Csak a lábunk lógott ki a hó alól, mellyel jeleztük, ha nem bírtuk és társaink kihúztak. Ált. 15 perc után igen lecsökken az ember esélye a túlélésre, ezért fontos minél hamarabb megindítani a keresést. Ezt is gyakoroltuk néhol derékig érő hóban lavinarádiót ún. pieepset kerestünk, melyet oktatóink néha “valós” helyekre (Pl. fa teteje) rejtettek el. Minden nap kiértékeltük a csoportok munkáját, külön kiemelve a hibákat és a vitás kérdéseket, tanulva ezekből is. Sajnos a lavinaveszélyes idő miatt érthetően kimaradt a jégfalmászás, de kárpótlásképpen Balázsék bemutatták ezt a technikát is. Két jégcsavarral jégórát faragtunk, jégfejsze standot építettünk, valamint megtanultuk hogyan kell ereszkedés után lehúznunk kötelünket a jégfalról a standdal együtt, egy jégcsavarra feltekert pruszikgyűrű segítségével. Gyakoroltuk a két jégcsákánnyal és lépőszárakkal történő mászást, olvadozó hófalban. Két fa között kifeszítettünk egy kötelet és innen egy ember beleugrott, a társának meg kellett tartania, standolnia és egy hatodolós flaschenzuggal felhúznia. Igen életszerű volt.

felmenet

A közeli hágóban egy túrát is tettünk a Hochkönig csúcs felé az útvonalválasztás szabályait betartva. Kötéllel összekötve, jégcsákánnyal felfegyverkezve vágtunk neki a 300m szintnek. A hágónál fokozott lavinaveszélyt tapasztalván visszafordultunk. Oktatónk Mécs Laci utasítására leugrottam egy gerincről. Szilvi, aki mit sem sejtett megtartotta az esésemet, és a többiekkel
karöltve felhúztak, alkalmazván a tanultakat. Gyakoroltuk a hágóvasas közlekedést amerikai, német, és francia módozatait. Két fa között raktrak nyomvonalán kicsúszkáltunk egy részt, ahol a jégcsákányos kicsúszások módozatait gyakoroltuk naphosszat hágóvassal és anélkül. Akinek ez kevésbé sikerült, annak egy lyukkal gazdagodott Gora Tex kabátja. Síbot-, jégcsákánystandot építettünk és ezeket egy pruszik segítségével le is húztuk. Megismerkedtünk a deadman előnyös tulajdonságaival is. Pistáék csúszdát és hófalat építettek, melyen gyakoroltak.

A sporttelep egyik létesítménye

Mi csak Sporttelepnek hívtuk a komplexumot, mely napról napra fejlődött. Balázstól egy új pruszikfajtát tanultunk ez pedig a lengyel (polisch) pruszik, mely praktikusan szimplán egy kötélszálból is megköthető. Építettünk hókunyhót és hóbarlangot, ahol Gerivel kinnt is aludtunk utolsó este. Biztos, ami biztos egy pieepset magunknál tartottunk, de túléltük az éjszakát, kissé elázva.

A tanfolyamon remek társaság alakult ki, mely a hangulatot megteremtette. Tetszett, hogy nem túrázással töltöttük az időt, hiszen azt bárki bármikor megteheti, hanem a technikai fogások begyakorlására. A tanfolyamon 28 fő sikeres vizsgát tett. Mindenkinek csak ajánlhatom a tanfolyamot.

További sikeres túrákat kívánok mindenkinek!

a csapat

Szabó Dénes
(Dini)