A 2023-as Excelsior tavaszi alpesi mászótáborának megtartása a változékony időjárás miatt eléggé ellehetetlenült. Végül csak egy szűk mag maradt, aki még téli mászásra adta a fejét, holott napsütötte sziklákon is barnulhatna: László Peti, Tóth Attila és jómagam indultunk neki csütörtök este a Zillertal-Alpok egy rejtett zugának, melyet már korábbi mászásaim során is felkerestem. Elhagyatottsága adja a varázsát a völgyeknek, melyeket 1000 méter magas, hirtelen felszökő falak öveznek. Az egyik ilyen fal a Hochfernerspitze északi oldala, aminek jellegzetességét a töredezett függőgleccser adja. Sajnos már ő sem a régi nagyságával hivalkodik, de még mindig kiváló alpinista célpont. A kinézett utunk a Hochferner Nordwand Vanis variánsa, mely a fal bal felső oldalán fut, ami inkább mix mászós elemeket tartogat most már, mivel a gleccser innen mostanra eltűnt.
Pénteken enyhe havazásban közelítettük a fal alatti Günther Messner bivak házat (2510 m), a behavazott legelők, és kunyhók között. Meglepően jó hóban tapostuk a nyomot a házig. A ház közelében újra felfedeztem a „forrást”, mely nagy segítség ilyenkor. A napunk további része jórészt pihenővel és főzéssel töltöttük, illetve fejben készültünk az útra, miközben kint változó intenzitással rá-rákezdett a havazás. Hajnalban erős szélrohamok nyomták a kis konzervdobozunkat, de mire felkeltünk, szerencsére abbamaradt.
Szombaton szürkület előtt indultunk a fal lábához. Tizenöt perc múlva már meg is kezdtük az emelkedést a falban. Mivel egybefüggő, jól tartó firn fogadott, így kötélbiztosításra itt még nem volt szükség. Jó ütemben haladtunk, két óra alatt már 3000 méter magasan, a fal felénél voltunk. Innen indult a Vanis-variáns, melynek beszállását nehezítette az összegyűlt mély hó. Először egy szélesebb kéményben próbálkoztam, de a sima sziklatáblák miatt más lehetőséget kerestem a feljutásra. Egy picivel arrébb egy 15 centiméter széles, befagyott repedés volt, melyet sima sziklatáblák határoltak. A biztosíthatósága nehézkes volt, de a repedésben szépen lehetett mozogni felfelé. A társaim bátran követtek, gond nélkül abszolválták a nehézséget. A Vanis folytatásába visszahúzódni nem lehetett, mert a friss hó túlságosan fáradságossá, illetve lavinaveszélyessé tette volna a feljutást, így a jobbra lévő széles sziklabordára másztam ki. Eleinte terveztem a visszatérést az eredeti variánsba, de később jobbnak láttam, ha a sziklán mászunk fel egészen a felső gleccser platóig. A sziklafal mászótechnikailag kihívást rejtett, mert a vékony hó alatt sima táblák bújtak meg, amiket a gleccser korábban lecsiszolt. A lépések szegényesek voltak, de egy-egy jó akasztással mindig feljebb lehetett jutni. A biztosítása szellős volt, de ami bent volt, az jól tartott. Mivel szinkronban másztunk mindhárman, így lerántás ellen tiblocot használtunk, arra az esetre, ha hátul valaki beleesne. A végére még egy felettébb szépen mászható kémény jutott, amiből kijutva a függőgleccser oldalánál voltunk. Innen egy jégcsatorna vitt fel a csúcstömb alatti platóra. Itt már a Nap is ránk mosolygott.
A csúcsra a kiszálló firnfal bal szélén mentünk fel. Itt újra jól taposható hó fogadott minket. A csúcsgerincen csak kisebb hópárkány volt, így gond nélkül felértünk. A táj hihetetlenül érintetlen volt körülöttünk. A teljes mászóidőnk 6 óra 15 perc volt a 3463 méter magas csúcsra. A megtett mászás szintmagassága 950 méter. A leereszkedés a hegy déli oldalán történt, amit sajnos addigra már nedvesebbre melegített a Nap. A gerincen haladva is egy kisebb hótömeg megindult alattunk, majd a falban lefelé mászva is kicsúszott alattunk egy hóréteg. Emiatt rendkívül óvatosan és a fal szikláihoz biztosítva haladtunk lefelé. Megkönnyebbülve érkeztünk le a gleccserre, aminek még keresztezése várt ránk. Másfél órába telt a gleccseren való átkelés a mélyebb nyomtaposás és a mögöttünk álló mászás fáradtsága miatt is. Innen még hosszú letalpalás volt a Hochfeiler hüttéig, ami 2715 méter magasan épült. A teljes túra tizenegy óra volt háztól-házig.
A megmászott útvonal variánson eddig valószínűleg még nem másztak fel. A beszálló repedését M5-re értékeljük, a közbenső részeken M4-es fokozatban kellett ügyeskedni. A kiszálló kémény kicsivel nehezebb, mint M3 volt. Összességében egy jó mix mászós alternatíva, de biztosíthatósága miatt magabiztos mászótudást kíván.
Kocsis Dávid
