A Cassin utat több éve terveztük Zozival, de ezen szándékokat rendszeresen keresztülhúzták külső erők kényszerei (sérülés, logisztika hiánya…).

A 2016-os évhez kicsit szervezettebben álltunk hozzá, valamint kiegészültünk Sanyival, és előre eltervezett módon készültünk a nyárra. Ennek hétköznaponként része volt a heti futás, ami a nappalok meghosszabbodásával mászással bővül is követett Kecske-hegyen. Továbbá közös hármas mászás Hochscwabon, Tátrában.

A homokköves táborban Boti említette, hogy nekik lesz a Glockner & Matterhorn túrája, ami szöget ütött a fejembe. Az utóbbi nekem is célom volt, így adta magát a lehetőség, hogy a Cassinnal kombináljuk. Szerencsére Zozi ebben is partner lett, így a terv az lett, hogy Boti lesz a társunk a magashegyi túránkon, majd ezek végeztével Milanoban Sanyival helyet cserélnek.

Ezen előkészületekkel vágtunk neki július végén egy szombati reggel az első célunknak a Glocknernek.

~600km után kora délután érkeztünk meg a Lucknerhütte parkolójában, ahova kis várakozást követően Mésziék is befutottak. A szokásos pakolást követően a Stüdlhütte felé vettük az irányt. Mivel foglalásunk nem volt, vittünk magunkkal sátrat is arra az esetre, ha nem kapnánk szállást. Később kiderült, bár a hütte tele volt, azért akadt alánk is ágy. A vacsorát kint megfőzve, naplemente után mi is eltettük magunkat a másnapi célunknak a NW-Gratnak.

A felkelő nap fényei a Luisienkopf-nál értek minket. A Stüdlgrat beszállását elhagyva jelentősen lecsökkent a mászni induló partik száma, és azok többsége is, a hosszabb Überschreitung beszállásához tartottak. Mi harmadik party-ként indultunk neki a gerincig (untere Glocknerscharte) tartó kuloárnak, aminek a meredeksége ~40-45˙volt.

A középén található sziklabetétet könnyen átmászva már csak havon kellett hatolni a csorbáig.

Innen összekötözködve, szinkronban haladtunk tovább. Kitett mászás után át kellett jutni a gerinc túloldalára, hogy a Teufelshornra (IV) felmászhassunk.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ennek túloldalán egy hosszt ereszkedni kellett, majd a Glocknershorn (IV) átmászása következett. Ez utóbbi távolabbról jóval nehezebben tűnt, de ahogy lenni szokott közelebbről már barátságosabb volt a vonalvezetése. Ezen elő-csúcs után már csak a csúcsra vezető felszökellés maradt hátra.

A keresztet fél 3kor értük el, de a kilátást egy eltévedt felhő kitakarta. Igyekeztünk tovább, mert a költségcsökkentés jegyében mi Zozival parkolós bivakolást terveztünk.

Botitól az Erzherzog-Johann Hütténél elköszöntünk s folytattuk utunk a Stüdlház irányába. Ott kicsit megpihentünk, pótoltuk az elhasznált energiákat, majd indultunk tovább a parkoló felé. Utunk közben hallottuk, hogy az esti tervünket valószínű módosítanunk kell, mert egyre erősödő égzengés kíséretében gyülekeztek a felhők. A Lucknerhütténél még úgy tűnt kitart a felhőszakadás még egy húsz-harminc percet, de ez inkább csak a mi kivetített vágyunk volt. Ekkor még megúszhattuk volna szárazon, de bízva a gyors lépteinkbe, inkább haladtunk tovább. Természetesen a zivatar a kocsitól 15perc sétára kapott el bőrig áztatva minket. Legelkeserítőbb az volt, hogy a nadrágról lefolyó víz fentről is áztatta a bakancsot. A hátralévő esti program, a völgyben való autózgatással telt, hogy egy olyan szállást kerítsünk, ahol van szárítószoba. Ez csúcsszezonban több helyszín meglátogatása után is csak borsos áron lett volna lehetséges. Végül szerencsénkre a kemping elég modernül fel volt szerelve szárítógéppel és bakancsszárítóval, így éjfél után nyugovóra is térhettünk. A másnapi napsütésben a maradék nyirkos dolgok megszárítása után valamint Boti begyűjtésével folytattuk utunk a Matyi felé.

Összességében ez az útvonal kevésbé egyértelmű, kicsit nehezebb de kevésbé felkapottabb, mint a Stüdlgrat. Emiatt tömeg nincs, de az ereszkedés, útvonalkeresés miatt, ha torlódnak a partik lassabb lehet a haladás.

Bár nittek elvétve vannak, saját köztes, hevederek a biztosításhoz szükségesek lehetnek.

/írta: Szarvas Gábor/

tervezett megmászásának időszakára jó időablak mutatkozott, így optimistán tekintettünk az elkövetkezendő napok elé. A terv az volt, hogy Breuil Cervinia-ban taxit bérlünk, és felmegyünk az Abruzzi menedékházig. Onnan tovább megyünk a Károly házig (Carrel bivak), ahol egy éjszakát eltöltünk és másnap felmegyünk a csúcsra! Aztán még aznap lejövünk! A taxit a guide-ok főhadiszállásán intéztük, ahol készségesnek mutatkoztak 20 euro/kopf ellenében. 7-en indultunk útnak: Kalmár Sára, Mészáros Csaba, Buzgó Botond, Németh Gábor, Urbankovics Zsolt, Szarvas Gábor, Nemes Zoltán.

A Jeep-pel 30-35 perc alatt fent voltunk az Abbruzzi-háznál.
Az Abruzzi háztól (2802m) indul a Lionsgrat (oroszlán gerinc) nevű út, amelyen keresztül a csúcs elérését terveztük.

Aznapi célunk a 3800 méteren lévő Károly menedékház (Carrel bivak) volt. Ez egy könnyebb, majd nehezebb szakaszt magába foglaló “turistaúton” keresztül érhető el. A távot gyors gyalog-galoppban sikerült teljesítenünk, amelynek később még nagy hasznát vettük, és mint kiderült kihatott az egész mászásunkra! A nehezebb szakasz az oroszlán fején keresztül vezetett, melyet egy törmelékes lejtő követett és végül egy meredeken felszökő sziklabetét zárt (itt fix kötél volt elhelyezve, -de olyan, mint az általános iskolában 2x!). Ez a rész teljes menetfelszerelésben, könnyű fajsúlyom miatt kicsit lepippantot!

A Károly menedékház egy elragadó sziklapárkányon fekszik és örömmel tárja ki ajtaját a fáradt vándorok előtt! A lényeg az, hogy jobbról kerüld, mert balról a barna freeride mackók mezeje vár! Érted?! Alig van levegőd és ha balra teszed ki az indexet… Wau! Az egész ház 40 ember befogadására alkalmas, de komfortosan 20-25 fő számára nyújt jó előkészületi lehetőségeket. Megérkezésünk pillanatában a létszám 30 fő körül volt, amely az idő előrehaladtával felduzzadt és délutánra időnként elérte a 60 főt! Mivel időben érkeztünk és befoglaltuk az ágyakat, nyugodtak lehettünk abban, hogy folytathatjuk a túránkat. Sajnos, akik későn érkeztek, azoknak már nem maradt hely! Keserű vagy dühös szájízzel fordultak vissza vagy ha a svájci oldalról érkeztek, akkor mehettek tovább lefelé az Abruzzi házig. Gyors kaja, folyamatos folyadékbevitel mellett próbáltunk pihenni és időközönként aludni. De már csak 3-an! Sára, Mészi, Zsolt és Németh Gábor visszafordult a ház telítettsége és várhatóan az ebből fakadó hátrányos helyzetek folytán! Vizük, ételük egy részét felajánlották, így külön köszönet nekik az önzetlen cselekedetért! Sok időt spóroltunk meg ezzel és a kicsit elkoszosodott üsti vízre sem kellett ráfanyalodnunk! Erős fejfájás gyötört, amelyet 2db Algoflex-Forteval sikerült leküzdenem. Hajnal 2-3 óra felé járt az idő, amikor hallottam az oroszokat, ahogy előkészülnek és kilőnek a házból. Mi 4-kor keltünk és 5-kor indultunk útnak. Sokan voltak már előttünk és csillogtak a fejlámpák a hajnali pirkadatban! Azt beszéltük meg, hogy nem kötjük össze magunkat, így gyorsabbak leszünk. Ennek eredményeképpen számos embert/partit megelőztünk és viszonylag jó tempóban értük el az északi-déli gerincet.

Itt átbuktunk az északi oldalra, amely még erősen le volt fagyva. Gyors tempóban hágóvasat csatoltunk és csákány vettünk kezünkbe. Valamennyi traverzálás után az északi oldali gerincbe haladtunk fölfelé.

A standok jól ki voltak építve. Több régi szöget, nittet találtunk és használtunk az útban.
Fogytak a méterek és végeláthatatlan érzés fogott el mindannyiszor a gerinc felett végigvittem a tekintetem.

Szikrázott a hó a mind erősebben ragyogó nap szorításában. Kisebb csúcsérzés közepette értük el a Tyndall magaslatot, ahonnan enyhe lejtmenet következett, majd az utolsó meredekebb felszökés a csúcsig. Itt enyhe torlódás közepette haladtunk a számos helyen, fixen elhelyezett köteleken és drótokon.

11 óra felé értük el a csúcsot, ahonnan gyönyörű kilátás mutatkozott a felhőtlen Olaszország és a kissé felhős Svájc irányába.

Csúcsfotó és némi frissítés után következett az ereszkedés, amelyet félkötelek segítségével kezdtük meg. Jó pár hossz várt ránk, így nem örültem, amikor a 2 ereszkedőhossz után leküldtem az ATC Guide-om! Maradt a jó öreg félszorító nyolcas, mely a kötelekkel nem barátkozott meg alászállásunk folyamán! Pödörte, mint a bajuszt!

Az ereszkedőhosszok után az alsóbb szakaszokon szólóban közlekedtünk vissza a Károly házig. Innen kisebb pakolás után tovább folytattuk az utunkat az Abruzzi házig, mely igen fárasztó volt a teljes napi kimerítő és tempós mászás után. De kemények voltunk, mint az alkar maxerős edzés alatt, így az Abruzzi háztól egészen lementünk Breuil Cervinia-ba! 23 órakor lent is voltunk. Kocsiba ültünk és visszamentünk a campingbe. Pizza és sör mellett vidám és kimerült állapotban tértünk nyugovóra.
18 órás volt az esszenciális rész!
Ahhoz, hogy megmászd a Matterhorn sok feltételnek együtt kell állnia, melyet mi megkaptunk az égiektől!
Remélem te is megmászod egyszer e csodálatos magaslatot!

Felszerelés: kihosszabítós köztesek (főként 120-as hevederekből) 6 db, él kötél, túracsákány, hágóvas.
Nehézség: T5-, AD+, III-IV+ (A nehezebb részek fix kötéllel vannak ellátva)

Matterhorn (franciául Mont Cervin olaszul Monte Cervino) az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa (ha a Mont Blanc-t és a Monte Rosa masszívumokat egy csoportnak tekintjük.)
A Matterhorn 4478 méter magas.
A Wallisi-Alpokban fekszik Zermatt és Breuil (Cervinia) között, Zermattól délnyugatra. Keleti, északi és nyugati fala Svájchoz, a déli Olaszországhoz tartozik.
A legtöbbet fényképezett turistalátványosságok egyike Európában.
Első megmászása Edward Whymper nevéhez fűződik 1865. július 14. napján.

/írta: Nemes Zoltán/

Milánó, szakadó eső. Gábor és Zozi a kempingben, én a reptéren dekkoltam. A frontok között három nap jobb idő ígérkezett, hogy megszáradjon, leolvadjon a Fal, a Piz Padile észak-keleti fala, és megmásszunk a Cassin-t (Cassin út, VI+, 800m). Hiába készültünk tavasszal és nyáron, végül az időjárás dönti el, hogy felmehetünk-e. Bevásároltunk és Val di Melloba autóztunk, hogy bemelegítésnek másszunk egy párat. Mikor felértünk havas csúcsok és megáradt patakok fogadtak, a kemping vízben állt. Szép kezdet! A másnapi gyönyörű napos időt igyekeztünk kihasználni, de amikor leértünk az aznapi mászásból, látszott, hogy a szép idős ablak nagyon rövid.

Ismét úton voltunk hát, hogy megkerüljük a hegyeket és az északi oldalról támadjunk. Bondó feletti parkolóból kezdtünk el felsétálni a Sasc Fura ház felé a három napi kajával, mászócuccal, sátorral. A Val Bondasca völgy gyönyőrű, hatalmas gránit oszlopok körben minden felé: Sciora di Fuori, Pizzi Gemeli, Piz Cengalo és a Piz Badile. Bár eredetileg sátorozásra készültünk a ház fölött, a Badile lábánál, rengeteg jó bivakot találtunk a sziklák alatt. Egy klassz három személyeset vettünk ki két napra, szuper kilátással a völgyre. A jó idő nem csak minket vonzott oda, rajtunk kívül csehek, olaszok, németek vertek tanyát.

Korainak gondolt ébresztő 4 órakor, rövid reggeli és máris úton voltunk a beszálló felé, amit előző este már felderítettünk. A nyeregből egy kötélhossz ereszkedés után egy hosszabb traverz következett a fal közepébe, a Rebuffat bevágás alá. Az út népszerűségének megfelelően 6 páros volt előttünk és utánunk is sorban álltak. A sorsolásnak megfelelően Zozi kezd, mi pedig követjük. Az első standban várakoztunk, amikor nagy zajjal megjelent egy helikopter, ami a fal alatt röviden megállt, majd a falnál körözött. Néhány perccel később meg egy gyorsan mozgó szóló mászó robogott keresztül az összes partin, ami az előttünk bizonytalanul mozgó olasz partit nézve nem kis merészség volt. Dani Arnold volt a mászó, aki rekord idővel 52 perc alatt mászta meg az utat. Nekünk kicsit tovább tartott…

A standok vegyesek, volt ahol egy marék mozgó szöget találtunk máshol szépen kinittelt álláshelyen pihenhettünk. Biztosítás szögekkel és saját cuccokkal, főleg a friendek, ékek jöttek jól. A könnyebb hosszakat egybe másztuk, hogy minél gyorsabban legyőzzük a 20-25 kötélhosszat. A topo szerint két nehézségre számíthattunk: a Cassin bivak feletti bevágásra, ezt másztam én, és két kötélhosszal fentebb egy áthajlás alatti traverzből és egy újabb bevágásból álló kötélhosszra, ami Zozinak jutott.

Ezek nehézsége VI+/VII- vagy 5c+ topotól függően. Az út nevezetessége, a jellegzetes három kötélhossznyi kémény a gerinc alatt, amiből mindenkinek jutott egy-egy. Ezt lehet kívül mászni, ami kitett és nehezen biztosítható, viszont könnyebb legyűrni, illetve a kémény belsejében lehet felhernyózni. A gerincet 15 óra körül, kb. 8 óra mászás után értük el.

A Nordkante-n ereszkedtünk, ahol egy cseh csapattal egyesítettük erőinket, hogy gyorsabban leérjünk. Végül este 22 órára értük el kőbarlangunkat, ahol bezuhantunk a hálózsákokba és azonnal álomba merültünk. A gyorsaság kifizetődő volt! Másnap reggel leszakadt az ég, jégesőtt kaptunk hatalmas villámokkal. Kimerítő mászást tudtunk magunk mögött, de az igazi alpesi kaland hatalmas élmény volt!

/írta: Bordács Sándor/