július 8., szombat

Lelkesen és izgatottan indultunk szombat reggel Ninivel – Boti autójával – a Magas-Tátra felé, hogy egy közel 4 órás út után megérkezzünk Ótátrafüredre. Az időjárás-előrejelzés nem tévedett:

Fotó: Mohai Balázs

Mikor felértünk a siklóval Hrebienok állomásra már szakadt az eső. Néhányan elindultak az esőben a Téry-ház felé, pedig csak egy kis türelem kellett volna, hiszen negyed óra múlva már sütött a nap. Mi kivártuk ezt a negyed órát, és csak azután indultunk tovább. Jó tempóban és beszélgetésben, a többieket lehagyva, kettesben értünk fel, Boti és én, a következő nagy eső előtt.
Az esti témák a kaja, a házi kutya és a következő napok voltak. Rajzolással tanultuk a következő napi utakat. Nem mondanám, hogy nagy mestermű lett, de használható!

július 9., vasárnap

Hihetetlen szép a környék! Elképzelhetetlen, hogy ilyen magas hegyek mit jelentenek egy holland lánynak. Nálunk a legmagasabb pont valami 400 m! És akkor itt vagyunk 2.000 méteren, körülvéve még sokkal magasabb hegyekkel: mesebeli világ!

Fotó: Buzgó Botond

Az első kalandunk a Zöld-tavi falhoz vitt minket, ahol a Sadek-et másztuk. A késő reggel miatt már elég sokan voltak az útban, így a Lukas szakaszban kezdett mindkét pár.

Fotó: Buzgó Botond

Az út gyönyörű és kellemes volt. Sőt az V-ös variáns sem volt túl nagy kihívás így tudtuk élvezni a kilátást és a gyönyörű sziklaformákat. Talán néha túl sokat nézelődtünk. Boti már bejelentette, hogy még soha nem volt ilyen lassú csapata. Hát, Hollandiában azt mondjuk, hogy ha csinálsz valamit, akkor csináld jól! Tehát, akkor nem “csak” lassúk vagyunk, de a “leglassúbbak” 😉
 
 
 
 
 
 

július 10., hétfő

Fotó: Buzgó Botond

Igazi tátrai idő érkezett el hétfő hajnalban, szakadt az ég… Remélve néztünk ki az ablakból. Miközben az oktatónk visszament az ágyába pihenni. Biztos fárasztó az oktatói élet: nem csak ingyenes sörből és kávéból áll.
Nem túl sokat tudott pihenni; amikor 8.30 / 9.00 körül megállt az eső és ígéretesnek tűnt az idő, elindultunk a Markazit-torony felé. Másztuk volna a Nap útját. Sajnos a nap nem jött velünk, hanem küldött maga helyett egy jó zivatart. Legyőzötten fordultunk vissza. A ház tele volt vizes, várakozó mászókkal. Ebéd alatt folyamatosan néztük az időjárást, és rögtön amikor száraz idő lett, futottunk a Sárga-falra. A Csabiék a nyakunkban voltak és gyorsan, de biztonságosan másztuk az Észak-nyugati bordát szinkronban. Megvolt a második mászónapunk!

Fotó: Buzgó Botond

július 11., kedd

Hétfő este láttuk, hogy nagy eséllyel jönni fog az eső délelőtt 8.00/9.00-től délig és megint 16.00-tól estig. Nem volt nehéz eldönteni: mindenki a korai indulásra szavazott.
Tehát, feláldoztuk a tojásos reggelit és 5.30-kor elindultunk megint a Sárga-falra, de most a Korosadowiczova cesta-t másztuk. Az 5 kötélhosszat 4-ben másztuk és a srácok a félkötél technikáját gyakorolták. Nagyon szép volt a kulcsrésze! Keménykedtünk a kéményekben és táncoltunk a tábla kis lépésein.
Fönt a csúcson élveztük a napsütést, annak ellenére, hogy mondták esős nap lesz. Már bántuk, hogy 5.30-kor indultunk és a többieknek még volt idejük nyugodtan reggelizni. Épp ekkor a Tátra megmutatta az igazi arcát és pár percen belül jött egy nagy jégesős zivatar. Rohantuk le, de akkor már túl késő volt és 10 perc alatt teljesen megáztunk. Kaptunk egy pofont, mondta a Boti, hogy kezdőként pihentük a csúcson. 10 perc múlva kisütött a nap és gyönyörű szép volt a délután.

Fotó: Szabadhegyi Máté (Matyi)

július 12., szerda

Fotó: Szabadhegyi Máté (Matyi)

A Nap útján a második próbálkozásunk szerdán volt. Kellemes napsütésben indultunk reggeli után. Útközben egy standot épített Boti, hogy gyakoroljuk a guide módot. Úgyis várnunk kellett, mert egy hármas parti már előttünk beszálltak az útba.

Szépen elindult Bea előre és Botival követtük. Mivel összesen ötösben másztunk, az előző parti gyorsan eltűntek a szemünk elől. A standokban vártunk egymásra, hogy legyen irányítás a második partinak is. Hihetetlen szép a kilátás! Már csak emiatt is imádom a mászást.

Fotó: Buzgó Botond

 
 
Elég hosszú nap lett és összesen 6 és fél órát másztunk. Gyorsan indultunk a csúcs felé, hogy legyen még vacsora. A csúcson fáradtan, de elégedetten néztük a mennyország kapuját. A Tátra egy hatalmas mesevilág! Legalább is amikor jó az időjárás ?

Fotó: Bianca van Rijn

Visszaérve a házban éppen kirohantak Braňoék megmenteni egy idős hölgyet a Vörös-torony hágón. Türelmesen, de éhesen vártuk a vacsoránkat, amit boldogan behabzsoltunk és egy ünneplő Tatra-teával fejeztünk be: megvan a tanfolyam! ?
Jenőéknek és Csabiéknak is meglett a tanfolyam és a srácok ünnepelték az élményt jó sok Tatra-teával.
Gratuláltunk Barakonyi Gergőnek (Csacsi), Bodnár Istvánnak, Hrustinszky Attilának, Molnár Norbertnek és Hrustinszky Attilának, Kovács Lillának, Szabó Balázsnak (Bálna) és Szittner Zsuzsának, hogy vizsgázott mászók lettek!
/Kiegészítés: A második heti turnusban további vizsgázott mászókat avattunk, Etzl Gábor, László Péter valamint Szőllős Vince tagjaink személyében/.

július 13., csütörtök

Fotó: Bianca van Rijn

A hosszú nap után terveztünk egy még hosszabb napot: Motyka lett volna a csütörtöki út. Sajnos, amikor 7 körül felébredtünk, esett az eső és nem nagyon volt remény, hogy még mászhatunk.

Egy pihenős reggel után, már visszaemlékeztünk az elmúlt hétre. Úgy, hogy majdnem mindenkinek megvolt már a négy mászónap és bíztunk Zoziékban, hogy pénteken meglesz nekik is. Sok szép szót használt mindenki, amikor mesélt a heti élményeiről. A hangsúly főleg a nagyon jó csapatérzésen volt. Nagyon jól éreztük magunkat a nagy csapatban és külön a kis csapatokban is. Megköszöntük az oktatóknak és a segédoktatóknak a fantasztikus hetet.

Az értékelés után kimentünk a mi kis csapatunkkal – Boti vezetésével – szögelni és belekóstoltunk a trepnizésbe is. Közben csatlakozott Kovács Lilla, Erdész Katalin (Kata) és Varga Zoli (Tizi). Lillának nagyon tetszett a mesterséges mászás és szépen traverzált a sziklatömbön.
 

Fotó: Bianca van Rijn

Az este korán kezdődött és film activity-vel végződött. Mészáros Csabi és Bodnár István (Isti) voltak a királyok! A legkisebb tippekből is kitalálták a filmeket és röhögtünk sokat. Talán a következő képről ti is kitaláljátok melyik ez a film:

Na, tudjátok?!

Ez a krokodil igazából egy róka volt! ? és a Vuk volt a film címe.
 
 
 
 

július 14., péntek

Fotó: Buzgó Botond

Végre megint jó volt az idő és most eljött az idő, hogy mehessünk a Motykára! De most nem mint tanfolyamosok, hanem mint önálló mászók. Oké, nem teljesen egyedül, de minden pár magának tervezte a napot.

A csapatunkban összekevertük egy picit a párokat, én Botival másztam a Motykát. Villámgyorsan értünk fel a falhoz: 54 perc alatt értük el a beszállót.
Az erős szél és a hideg idő miatt elég jól megszáradt a fal. Néha kaptunk egy pár jégdarabkát a fejünkre, de azért tudtuk élvezni az utat.
A kulcsrészét másztam előre és elég büszke voltam magamra: most kezdődik az igazi mászás!
Késő délután már sokan elindultak haza és csak 12-en maradtunk. Az este „mocsarazással” telt, ahol nyilván mi lányok vezettünk, aztán egy gyors pakolás után elég korán lefeküdtünk. Szombaton a reggeli és a szomorú búcsúzás után elindultunk lefelé – vissza a civilizációhoz.

Rengeteg örömmel nézek vissza a hétre és izgatottan várom a következő alkalmat: az Őszi mászótalálkozót a Zöld-tavi házban!
 
 
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, a fantasztikus társaságot! Lentebb még láthattok pár csoportképet.
/Bianca Van Rijn 2017. július/