Még tavasszal vetette fel Dékány Máté (Mahoe), hogy szeptemberben menjünk el mászni. Eredetileg Chamonixban nézett ki egy utat, de a késői időpont miatt a kondíciók már nem voltak a legbiztonságosabbak, így egyelőre függőben hagytuk az úticélt. Szeptember 14-én, szombat kora reggel érkezett meg Máté busza Zürichbe, majd reggeli közben eldöntöttük, hogy a Bergell felé vesszük az irányt.

Autóba szálltunk, majd a szükséges bevásárlást követően pár óra múlva már San Martinoban néztük a helyi mászóbolt kínálatát. Mivel már mindketten kivoltunk éhezve a szikla tapintására, gondoltuk, hogy a sötétedésig fenmaradó pár órát kihasználva felszaladunk a Nirvanán (L’alba del Nirvana, 5 kth, 200 m, VII+). Mivel még nem másztam Val di Melloban, jó ráhangoldódás volt a következő hét élményeire. Máté régi topoja két variánst is mondott a kiszálló hosszra, és nem kellett sokáig győzködni, hogy mivel úgyis az ő hossza jön, a 7+ -os kiszálló repedés felé menjen. Kisebb lihegések és beleülés után szépen ki is mászta, majd az ereszkedét követően már sötétben állítottuk fel a sátrunkat a Camping Sasso Remennoban.

Másnap kissé lustán keltünk, összeszedelőzködtünk, majd elindultunk az aznapi célunk, az Oceano Irrazionale felé (Oceano Irrazionale, 12 kth., 400 m, VII). Útközben találkoztunk Soós Tomi barátunkkal, akivel kellemesen elcsevegtünk a környék szépségéről. Az út beszállója elég hosszú, kb. egy óra gyaloglás a fenti kempingtől (kis csapás indul a fenti kemping és az étterem között). Időnként kitett sziklafelszökéseken kell felmászni, hosszú szakaszokon fix kötelek is segítik a feljutást. Végül délután 1 után szálltunk be az útba.

Az Oceano egész magasan, a jobb oldali toronyról, a ferde, fás rámpáról indul

Az első hossz egy szép kéménnyel indul, majd egy reibung táblán áttraverzálva jut el az ember az első szöges standba. Az út talán legszebb és legizgalmasabb része a második és harmadik kötélhossz bevágása 6+ -ért, ahol hosszanként csupán egy-egy szög ad némi pszichés támaszt. Az 50 m-es hosszakban nagy hasznát vettük a középméretű friendeknek. A negyedik hosszt Máté vitte, egy tető alatti bevágásban kellett áttraverzálni, ahol viszonylag ritkán használt mászótechnikával “lovagoltuk” át a biztosíthatatlan szakaszt. Az első rész egy rövid, mindössze 15 m-es hosszal végződik, ahol a tető legkeskenyebb részén kell kimászni a fenti platóra VII-ért. Az út második része sokkal jellegtelenebb, egy hosszú bevágást kell követni ferdén két kötélhosszon át, majd egy jobbra tartó flake-en füves, sziklás szakaszok váltogatják egymást. Viszonylag későn értünk ki az útból, és az első ereszkedés után fel is akadt a kötelünk, úgyhogy biztosak voltunk benne, hogy sötétben kell a következő ereszkedőpontokat megtalálnunk. Szerencsére több fennakadás már nem volt a lejövet közben, de így is végül éjfél előtt kicsivel értünk vissza a kempingbe.

Máté az Oceano 3. hosszában, a szép bevágásnak lassan vége

Hétfőn még mindig időcsúszásban voltunk a késői fekvések és kelések miatt, pedig aznap fel szerettünk volna menni a Piz Badile alá. Reggelit követően ment a szettingelés, össze kellett állítani egy olyan zsákot, amiben 4 napi élelem, bivakoláshoz szükséges cuccok és persze a mászóeszközök is benne vannak. Délután 1 körül tudtunk elindulni a kempingtől a nagyából 30 kilós zsákokkal. Mint utólag realizáltuk, valószínűleg jobban jártunk volna, ha kocsival felmegyünk Bagni di Masinoig, és csak onnan gyalogolunk, de utólag mindig okosabb az ember. Jó 6 órás gyaloglás után végül 2300 m körül álltunk meg és kerestünk egy szélvédettebb mélyedést ahol bivakolni tudunk az éjjel.

Az első bivak reggelén

Követköző nap felmentünk a Rifugio Gianetti menedékház felé és 2600 m körül próbáltuk megtalálni a következő napok bivakhelyét. Kissé mérgelődve jegyeztük meg, hogy igazán gurulhattak volna másképp a sziklatömbök, hogy legyen alattuk egy kényelmes lyuk két ember részére, de egy órás keresgélés után sem találtunk ilyen tömböt. Így egy szikla mögött alakítottuk ki menedékünket, ahol a Badile látványát csodálhattuk a hálózsákunkból. Aznap végre behoztuk a folyamatos időeltolódásunkat és a délutáni alvásból csak a vacsorafőzés erejéig ébredtünk fel, majd nyomban újra álomba szenderültünk.

Amikor feltűnt a Piz Badil, bizony még sokat kellett felfelé

Szerda hajnalban 5-kor csörgött az ébresztő, és mire virradt, már a Piz Badile DK-i fala alatt a hómezőn néztük a beszállót. Aznap a Diretta Fiorelli beszállójával másztuk a Molteni variánsát (Diretta Fiorelli con uscita Molteni, Piz Badile DK-i fal, 11 kth, 470 m, VI/VI+/A2). Az első vizes bevágást követően a repedés egyre meredekebbé vált a második kötélhosszban, ahol már szögek is segítették a biztosítást. A harmadik hossz Máténak jutott, aki egy trepni használatával ügyesen átjutott a kulcsot jelentő tető áthajlásán.

A második standból a Diretta Fiorelliben

Máté a 3. hossz tetőáthajlásában a Diretta Fiorelliben

Az út középső része jellegtelen táblákon vezetett át, ahol gyakran a standokat sem találtuk, de végül sikerült a már könnyebben beazonosítható bevágásban újra az utunkba visszakeveredni. Egy pókhálószerűen fixkötelezett traverz után az út utolsó része egy kitett gerincen vezetett fel a csúcsra, ahol elégedetten majszoltuk el a megérdemelt csúcscsokinkat. Mivel az előrejelzés 5 órára esőt mondott, minél hamarabb igyekeztünk lejutni, legkönnyebben járható útnak a déli gerinc normálútja tűnt (III). Pár ereszkedést beiktatva, viszonylag hamar sikerült lemásznunk, de a beígért eső elmaradt. Főzőcskézés után 8 körül ért mégis oda a vihar, amit egy nagyobb tömb alá bekuporpdva virrasztottunk át.

A mindennapos reggeli a nem mindennapi kilátással

Az éjszakai eső és alvatlanság miatt másnap lustán ébredtünk, és egy pihenőnapot tartva egy közelebbi toronyra másztunk egy igazi élményutat (Milchzahn con Fiorelli, 6 kth., 230 m, 6a). Kezdtünk kifogyni az élelemből, úgyhogy eldöntöttük, a következő napi út után leereszkedünk a völgybe.

Péntek reggel újra korán keltünk, és a gyors reggeli után a Cengalo előtti torony, a Punta Angela felé vettük az irányt. Az impozáns torony mindkettőnk fantáziáját beindította már az első napon, és végül a nyugati oldalon néztünk ki rá egy szép vonalvezetésű utat.

A beszállo áthajlása a Carosello útban

A Carosello egy régebbi út, ahol pár nitt is próbálja az önbizalmat az emberbe táplálni (Carosello, Punta Angela, 8 kth., 300 m, 6b). A kulcshossz a 3. kötélhossz (6b), ahol még az út leírása is kiemeli, hogy a sima reibung táblán bizony elég magasra sikerült ez első majd a második nittet is elhelyezni. Ha az ember valahogy leküzdi a megcsúszás gondolatát, a tetőn átmászás már megváltásnak tűnik.

A Caroselo reibungtáblája igazi agyjáték

Hogy Máténak is jusson a jóból, egy kötélcserét követően a második 6b-s hosszt ő vezette. A kiszálló repedést követően már a piramis csúcsáról gyönyörködtünk a felhőtakaróból kiemelkedő hegyek látványában. Immár teljes összeszokottsággal egy óra alatt leereszkedtünk, felkaptuk a bivaknál a zsákunkat, és a kaja súlyától megkönnyebbülve 3 óra alatt leszaladtunk a kempingig, hogy a napok óta emlegetett megérdemelt pizzánkat elfogyasszuk a település központjában.

Úton vissza a civilizációba

Utolsó napra Máté listájáról szerettük volna kihúzni a Gli Oracoli di Ulisse utat (Gli Oracoli di Ulisse, 8 kth., 320 m, 6a/A2+). Hiába keltünk fel időben, a hosszú beszállást követően mégis csak 11 után tudtunk beszállni. Az út legszebb és egyben legizgalmasabb része a 4. hosszban a nagy tető alatti traverz, amit trepnikkel lehet átmászni és a szögek közé rendesen kell pakolni a saját cuccokat is. A következő hosszak sem voltak túlbiztosítva, úgyhogy több bevágásban is a saját eszközökbe akasztgattuk a trepnit, míg végül a Luna kiszállójánál ért véget az utunk.

A Gli Oracoli di Ulisse második kötélhossza egy szép reibung táblát tartogat

Máté létrázik a Gli Oracoli di Ulisse útban. Itt még szögeken lehetett haladni

Fáradtan és elgémberedett végtagokkal tértünk be este a pizzériába, hogy elfogyasszuk utolsó vacsoránkat, ahol felemlegettük a legszebb élményeket, és megbeszéltük, hogy van még miért visszajönni erre a csodálatos helyre.

Kerekes Bence