Bergell (Zocca völgy, Allievi ház) 2002
Ha valakinek nem lenne ismerős a név Bergell – mi az, merre található? – akkor már érdemes elolvasni ezt a pár sort. A Bergell hegyvonulata az Alpokban található, gerince képezi az olasz – osztrák határt egy darabon. Csapatunk (Holvay Benedek, Lázár István, Szűcs Jenő, Vass Péter) az olasz oldal felől közelített, mely talán egy kicsit barátságosabb. Az autót Val de Bagniban hagytuk, egy hamisítatlan olasz kisvárosban, innen gyalogoltunk tovább,fel a sokak által jól ismert Val di Melloba.
Ez a völgy szépségével kis híján maradásra késztetett minket, de mivel nem ide készültünk, így tovább cihelődtünk a Zocca völgybe, az Allievi ház fölé. Ezt a kis emelkedőt kb. 4-8 óráig tart legyűrni hátizsák és kondíció függvényében.
Érkezésünket nem fogadta kitörő öröm az égiek körében, ugyanis délutánra már poncsóban cipeltük tovább hátizsákjainkat. Az Allievi házat elérve betértünk szárítkozni, és meglepődve tapasztaltuk, hogy ÖEAV tagságival a matracláger és a menü alig 10 EURO! Megfogadtuk, hogy máskor kihasználjuk az ilyen kedvező lehetőségeket. Amikor elkezdtük verni sátrainkat, a már “csak” szemerkélő eső mellé a szél is felzárkózott jelentős erőkkel. Éjjel alig aludtunk, minden pillanatban arra vártunk mikor viszi el a szél sátrunkat.Az éjjeli vihar után eszünkbe sem jutott mászni másnap. Próbáltuk kialudni magunkat reggel – kevés sikerrel. Késői kelésünk ellenére a Zocca torony gerince hívogatóan közelinek tűnt. Jenővel egyetértésben el is indultunk és egy szép túrát tettünk a környéken, ugyanis idő híjában már nem érhettünk volna végig a több mint 500 méter hosszú gerincen. Közben István és Bence a közeli mászóiskola (!) kellemes útjaival ismerkedett, számos élménnyel gazdagodva. Falrajz a Punta Allievi mászóiskoláról
Reggel, a hajnali 4 órás ébresztő után is csak 8 körül sikerült beszállni szerdai utunkba. Mindkét csapat a Punta Allievire (3123 m) igyekezett. Jómagam és Jenő a kimondhatatlan nevű XXV scuola mario dell’oro (6+, 565 m) útba szálltunk be, István és Bence pedig a népszerű Via Erba-Fumagalliba (6+, 300 m). Utunk kivételes szépségű repedésen vezetett végig az első három hosszban, az egyetlen probléma az volt, hogy folyt belőle a víz. Ezért nem is haladtunk megfelelő tempóban. Délután értük el a párkányt, kb. az út felét – kisebb tévelygések után. Ezután a párkányon történő lejövetelről döntöttünk a csúcson történő bivakolással szemben. Istvánék este 11-re értek vissza a sátrakhoz, miután sikeresen megmászták útjukat. Fejlámpával botorkáltak le az Allieviről ami nem kis teljesítmény!Csütörtökön István és Bence pihenő napot tartottak, mi pedig előző napon mászott útjukba, az Erba-Fumagalliba szálltunk be. Az út kivételesen stabil grániton vitt végig, a standokban akadtak szögek is, és jól tudtunk biztosítani. Ez az előző napi ámokfutás után megnyugtató volt, és élveztük a mászást! Falrajz
A következő napon mindkét csapat a szomszédos Torrone völgybe indult. Bence és István a Luigi Amadeora (2800 m) próbálkoztak a Taldo-Nusdeoval (6-, A1, 450 m) amit a svájci kalauz 6, A2-re ad! Sajnos a beszállás megtalálása, és egyéb tényezők miatt vissza kellett fordulniuk, de végignézték, amint egy olasz parti végigmássza az utat. Jenci és én a Fiamma del Torronére (cca 2900 m) néztük ki az Antonio Cardinale (6+, A1, 275 m) utat. Meg is kezdtük a mászást, de mivel az első hosszban szögön kívül mással nem lehetett volna biztosítani, ezért fájó szívvel visszafordultunk. Az Allievi házban kólával és naptejjel vigasztaltuk magunkat – ugyanis szénné égtünk a szép napos időben.A házban ráakadtam egy ’97-ben mászott út blokkvázlatára: Top Ten (6a+, 350 m), ez az út a Costiera dell’Avertara vezet (2585 m).Pénteken Istvánék sikeresen feljutottak a Taldo-Nusdeon, Jenő és én pedig a Top Ten beszállása felé vettük az irányt. Az út gyönyörű sima táblákon vezetett kisebb áthajlásokkal tarkítva. Egyetlen biztosítási lehetőség a nittek voltak, amelyet első megmászói mászás közben helyeztek el. A szomszéd tornyon Juci és Kati mászott (kicsi a világ!), velük előző nap találkoztunk a házban. A csúcson jót beszélgettünk, és együtt sétáltunk le körbe.
Szombat reggel mi is a Taldo-Nusdeo felé vettük utunkat. Az út nagyon szép, kivéve néhány hosszt amiben “hemzseg a vegetáció”. A standokban szögek, és jó biztosítási lehetőség jellemzi az utat – nem véletlenül olyan népszerű! Tíz órás mászással értünk fel, kellemesen elfáradva. A másik oldalon kiépített ereszkedőpálya várt minket. Este értünk vissza a sátrakhoz, farkaséhesen, de egy újabb sikeres nappal a tarsolyunkban. István, Bence és az időközben feltűnő Huba a Luigi Amadeo gerincét (6+) mászták. Másnap reggel már nem keltünk korán. Megettük a maradék kajánkat, de még ezzel sem laktunk jól! Lerohantunk a hegyről, csak Val di Melloban álltunk meg mosakodni és ugrálni a hat fokos vízbe. Este fejenként másfél pizzát sem esett nehezünkre eltüntetni és egy kis sörrel leöblíteni. Kezdtük elfelejteni mennyi “szenvedésben” volt részünk az előző héten, és már csak a szépre, a sikeres mászásokra emlékeztünk, meséltük egymásnak kalandjainkat újra meg újra… Falrajz az Taldo Nusdeo-ról
Hasznos holmik:
- Budapest – Bergell kb.1000 km,
- Parkolás a falu szélén ingyen
- Kisbusz a völgybe 1 EURO
- Allievi ház: szállás 3 EURO, kaja 6 EURO – ÖEAV tagságival
Mászott utak:
- 2002. 08. 14. szerda: Punta Allievi – Via Erba-Fumagalli, (6+) 290 m, 8 kh. Nagyon szép út, a standok jól kiépítettek.
A beszállásig 2-3-as párkányon. Hágóvas nem kell a lejövethez, esetleg a beszálláshoz.
Felszerelés: 10 expressz, ék sor, friend sor, hevederek, szóló karcsik (6-8). - 2002. 08. 16. péntek: Costiera dell’Averta – Top Ten (6a+) 350 m, 8 kh. Az út nittekkel biztosított, ereszkedni is
lehet belőle. Felszerelés: 10 expressz, kicsi friendek. - 2002. 08. 17. szombat: Picco Luigi Amadeo – Via Taldo-Nusdeo (6-,A0) 435 m, 13 kh. Felszerelés: 10 expressz, ék sor,
friend sor, hevederek, szóló karcsik (6-8).
Vass Péter
Excelsior SE
