Még csak 7 hete érkeztünk, de már sikerülteljutnunk egy helyi, igen jó hangulatú mászóversenyre, illetvemászótalálkozóra. Hamar összeismerkedtünk a helyi mászóklub vezetőjével – Neil Margetts-el,akitől sokat megtudtunk a helyi mászóhelyekről illetve aki invitált minket erreversenyre. Elmesélte, hogy ezt a találkozót Rory Lowther emlékére szervezik megminden évben a szülei, Eric és Debbie, Swinburn-ben. Az első verseny 2005-ben volt.

munka után (15.00!!!:-))indultunk neki a kb 300 km-es útnakJohannesburgból. Az óriási dugó miatt sajnos csak sötétedésre értünkSwinburnbe, ahol a gyors regisztráció után (különleges elbánás járt az elsőnemzetközi csapatnak – nagy taps és hurrá) megkaptuk a vacsinkat, majd vacsoraután felállithattuk a frissen vásárolt kis sátrunkat (szuper kis sátor, nemhagyjuk itt). Viszonylag korán feküdtünk miután megláttuk, hogy másnap 6.45-tőlvan reggeli, és 8.00-kor indul a verseny…

A kaja jegyrendszerrel működött, előre le lehetettadni a rendelést online. Buzgó módon odanyújtottunk mindkét reggeli cetlinket,így szombatra dupla reggelit kaptunk, vasárnapra viszont már nemmaradt…sebaj, az erő szombatra kell. A versenyszabály viszonylag egyszerű: aznyer aki a legtöbb pontot szerzi. Pontokat boulder illetve sport utakmászásával lehet szerezni, előre mászásért több pont jár, illetve bonusz aflash utakért. Utak mellett pont járt még a túrázásért is, pl a közelben lévo2550m-es csúcs meghódításáért. Ja és pont járt a vicces öltözékért is. Nálunképpen nem volt matyó népviselet ezért mi egyszerű mászóknak öltöztünk.Kétszemélyes csapatunk neve: Excelsior! J

Lusták voltunk, így mi nem futottunk 8.00-kor a hegyre, kb fél 9-korindultunk útnak, és a boulder tömböket ki is hagytuk, rögtön a sport utaknakugrottunk neki. A srácok már javában tolták az utakat mikor mi odaértünk azegyik kövecskéhez. Másztunk kb. 5-6 sport utat, 18-23 nehézségben (ez VI- VII+körül van) de közben már kacsingattunk a mögöttünk magasodó „big-bigmountain”-re ahol ránk várt egy 7 kötélhosszas utacska fel a 2550m-es csúcsra.Délben el is indultunk, sikeresen megtaláltuk a beszállást is. A hosszaknehézsége: 16, 17, 21, 23, 19, 18, 16. A 21, 23-as hossz nem volt túl egyszerű,én örültem volna egy lépőszárnak ha lapul egy a zsebemben. Sajnos sport utakra készültünk, így nem vittünk magunkkalhevedereket sem….de megoldottuk a problémát, hamar felértünk. Gondoltukbegyűjtünk még fejenkét 2500 pontot a csúcsért (az útért 5600 pont járt), ígyelindultunk felfelé. A kilátás elképesztő volt, már az útból is, de a csúcsonkörbenézhettünk az afrikai tájon, ami annyira más mint a miénk…kis buckákmagasodnak ki a földből magányosan elszórva, és sehol egy ember…érdekes ésszép.

Mielőtt elindultunk megérdeklődtük ám a lefele utat, meg is kaptuk azinstrukciót, a csúcsról balra lefelé lesz egy ösvény….Ösvény nem nagyon volt,mivel kb. 3 ember jár erre évente (nem divat a túrázás errefelé) de mi úgygondoltunk elindulunk balra le…aztán egy szakadéknál egy órával később úgydöntöttünk, inkább vissza…majd újra a csúcson álltunk. (jó kis dzsungelharcotvívtunk olykor-olykor) Sajnos ekkor már kb. egy órával késtük le a versenyvégét (15.00). Végül visszatértünk az út kiszállásához, és 8 ereszkedéssel lentis voltunk a hegyről. A pontszámláló papírunkat talán az utolsó előttipillanatban adhattuk le, de még elfogadták. Este még speedclimbing versenyvolt, és party, de mi ezekről lemaradtunk, befeküdtünk vacsora után a sátrunkbaés behunytunk elég gyorsan. A tinik nagyon jót buliztak, azt hallottuk…

Vasárnap reggel volt az eredményhirdetés és a tombola. Debbie húzta aszámokat s osztotta a jobbnál-jobb ajándékokat, majd következett az eredményhirdetés,ahol több kategóriát is díjaztak: Iskolák közötti legjobb, Legfiatalabb csapat,Senior csapat, Legjobb női csapat, Legjobb vegyes csapat – ezek voltunk mi, ésLegjobb fiú csapat – az ő nevük került fel a Rory cipőre. Jó kis ajándékcsomagot kaptunk, nagyon aranyosak voltak, ahogy velünk együtt örültek. Nagyonörülök, hogy Neil megismertette velünk ezt a versenyt, nagyon sok kedvesemberrel találkoztunk. A táj gyönyörű, a szikla jó minőségű nagyon, azt hiszemvan miért visszamenni…Nehéz írásban visszaadni ezt a remek hangulatot, beszéljenekmagukért a képek.

In memorial Rory – climbingcompetition in South-Africa

We arrived just 7 weeks ago but we have already attended afriendly climbing competition in South Africa. We met with Neil Margetts,sometime in January, who leads of climbing academy in Johannesburg and heoffered this event to us. This memorial challenge is organized by Eric andDebbie Lowther in memory of their son, Rory. The first competition was held in2005.

We went to Swinburn on Friday after work (15.00 pm), it isabout 300 km far from Johannesburg. Because of a huge traffic jam around thecity, we arrived quite late. We had a quick registration first (with specialgreetings as we were the first national team) and then we built quickly our newsmall tent what we bought just a day before. (very good tent, I will not leavehere…) We went to sleep early as we realized the breakfast was starting at6.45 next day and the race is going to begin at 8.00.

We received meal in exchange for tickets, which we had toorder on-line previously. Unfortunately we gave 2 breakfast tickets on thefirst morning so we had double breakfast on Saturday but we had no any onSunday…but it was not a problem, we need a power for Saturday only.

The rules of the competition were easy, win who has mostpoints. Points can receive with boulder or sport climbing or hiking. And youcan receive points for funny clothes as well. Our team name was: Excelsior! (weleft our funny cloths in Hungary)

We were lazy so we did not run to the hill at 8.00 but westarted to walk to the wall around 8.30.

We climbed about 5-6 sport routes, but our main aim was amulti pitch route called “It is Time to Climb” with 7 pitches (16, 17, 21, 23,19, 18, 16, 21, 23). It was quite hard and I would happy if I had any help. Ourthought was we could receive extra 2500 points if we reach the summit, so wemade a decision and went there. The view of the landscape was beautiful in thetop. We were told there is a path to walk down but unfortunately we did notfind it. So we went somewhere (we thought it was a good way) but after one hourwalking we realized this is not a right way so we had to go up again andfinally we abseil down in the route what we climbed before. Because of thisadditional hiking, we lost the deadline (15.00 pm) we arrived to the camparound five o’clock. Fortunately they approved our scorecard.

There was a speed climbing competition during the night,and of course party but we missed both as we were very tired so we went to thetent and fell a sleep quickly.

There were a lottery and announcement of results in nextmorning. Debbie pulled out the lucky numbers and gave the very useful and nicepresents. There were more categories: Best school team, Youngest team, Senior team,Best women team, Best mixed team – we won in this category, and last but not atleast the Best men team, their name was written to the Rory climbing shoes.

I am very glad to participate in this competition, thanksNeil to inform us!