2024. szeptember 7., Schneeberg
Üdvözlöm a kedves olvasókat, én Szántó Levente vagyok, és most a megszokottnál rövidebb irománnyal készültem. A figyelmetekbe szeretném ajánlani a fővároshoz talán legközelebbi alpesi tradmászásokat kínáló hegyoldalt, ahol már többször is jártam. Fogadjátok szeretettel és nézzétek meg magatoknak a helyet.
A Schneeberg mögött elhelyezkedő Höllental a legtöbb magyar mászó által ismert és kedvelt úticél, hiszen a völgy két oldalában mind a Rax, mind a Schneeberg rengeteg mászóúttal kecsegtet. A következő beszámoló célja, hogy a Schneeberg magasabban fekvő régióit is bemutassam a kedves olvasóknak. Míg a Höllental felől támadva csupán az 1500 méteres magasságba lehet feljutni a Stadelwandgraton át, a hegy túloldalán ebből a magasságból számos út indul egészen a fennsíkig.
Az Észak-Keleti hegyoldal közepén található Krumme Riesben jártunk Pethő Gáborral a minap, és ezt szeretnénk ajánlani az elvetemült és kevésbé elvetemült hegymászóknak.
Bergsteigenen három utat találtok ezen a környéken, név szerint a Gamsgartlgratot (IV/V-), a Bürkle Steiget (III+) és a Garmelsteiget (IV). A legjobb út a mérsékelten tájékozódott emberek elől viszont egész eddig rejtve maradt. A beszámoló erről az útról szól elsősorban. A gerincmászás neve Bruno (VII-).
Elsőként ejtenék néhány szót az általam 2022-ben mászott Gamsgartlgratról. Ez a legszebb gerinc a Schneeberg alpesinek vett magasságában. A gerinc könnyű részeit követi végig a vonalvezetés. A beszálló 800 méter szintkülönbséget rejteget a mászni vágyóknak. Néhány picit törősebb, de még élvezhető IV- -os hosszon kezdődik, majd a Kaiserrissen áthaladva egy gyönyörű szikla ablak méter széles boltívén kell átkapaszkodnunk. Ezt néhány III+ és IV- hossz követi egészen egy sziklatömb tetejére. Erről kettesért lemászol, majd ismét egy sziklacsúcs felé veszed az irányt. Ahol a topo nem ír szöget ott gyakran nincs opciód biztosítani, de hármas terepen stabilan át lehet mozogni így is. Ezután sziklacsúcsok oldalában a megszokott kicsi piros csíkokat követve kell átmenni a végső nagy tömbhöz. Két opciód nyílik befejezni az utat. A Kamin (IV) és a Verschneidung (V-). Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Igazi nagyfalas környezet hatását átadó bevágásban halad fel az út. Nem túl nehéz, jól biztosítható.
A Gamsgartlgrat kulcshossza
A lejöveti út nem sokkal az út végétől indul le egy koluárban, majd a végtelen kőfolyásban jutsz vissza a már ismert beszállóra. Nagyon jó szívvel ajánlom ezt a gerincet, hiszen egy nagyon is elérhető nehézségben tudsz saját köztesekkel mókolni. Friendek nélkül, csak ékekkel is mászható, mi is így csináltuk, és semmi problémát nem szült.
Következőnek a III+-os Bürkle Steiget mutatnám be. (A négyes Garmelsteiget még nem másztam, ezért arról információkkal nem tudok szolgálni, de alulról ránézve nem túl szép darab. Azért majd kipróbálom, ha valami extra lenne, jelentkezem). A Bürkle Steig első hossza a kulcs talán. Ezt egyszer hágóvassal Zsoltival próbáltuk, és rémisztő emlékként maradt meg a lekerekedett formájú kulcs. Nyári környezetben futócipőben természetesen aggodalmak nélkül tudtam nekiindulni. Egy III-as tábla, amin egy mozdulat erejéig érdekesebb a feljutás majd nehézkes stabil köztest rakni. Innentől gyakorlatilag futsz az út végén rád váró III+-os kéményes bevágásig, illetve a III-as végső felszökésig.
A Bürkle steig III+-os kéménye
Végig szinkronban másztuk. Ez az út nem kíván komolyabb biztosítást, sehol nem nehéz, gyakorlatilag mászóember túrázni jár ide.
Az eddigi utak a tradmászással barátkozó, vagy nehezebbet mászni nem kívánó klubtársakat próbálja a Schneeberg lankáira csalni. Most viszont elérkeztünk a beszámoló céljához, hogy megismertesselek benneteket Bruno barátunkkal. Brunoról annyit kell tudni, hogy a Gamsgartlgraton halad fel, ellenben az eredeti úttal szemben ez a legnehezebb, legimponálóbb repedéseket követi. 7 valamirevaló hossza van, a többi vagy nagyon egyszerű, vagy lemászás. És hogy mi miként küzdöttünk meg ezzel a szörnnyel? Hát az úgy kezdődött, hogy…
Hajnali kettőkor keltünk Sopronban és 2:15-kor már meg is indultunk a Schneeberg felé. Schneebergdörfl parkolójából 3:35-kor indultunk, majd 5:10-re elértük a beszállást.
A beszálló kellemetlen morénái
Negyedórával rá megkezdtem az első törősebb hossz vezetését, majd még sötétben Gábor is vezetett egy hosszt. Napkeltekor várt ránk a legundorítóbb, már-már ocsmány kötélhossz, egy 50 méteres VI-os. Brutálisan törős volt, a köztesek stabilitása is több mint megkérdőjelezhetőnek bizonyult. Ezután egy nagy mosdószünet és visszamelegedés következett, hiszen nem pakoltunk sok ruhát a napra, és rendesen átfagytam már. A rövidgatya és egy darab pehelykabi, ami ki is szakadt, nem életbiztosítás. Én következtem egy kb. 40 (inkább 30) méteres VI-ossal, amiben 3 szög és a végén egy friend szolgáltatta a biztonságom. Igényes mászás, alul pár törős tömb, közepében crimpek, majd egy tető alól kell kibújni és felmászni egy repedést. A standot ne is keresd, mert én szerintem vagy 15 perc alatt sem találtam meg. Vagy írd meg, hogy hol van pls.
A második nehezebb hossz
A sziklaablak tövében van a kis wandbuch, amiben 3 lapot kellett visszalapoznunk a 2 évvel ezelőtti mászásunkhoz a Gamsgartlgraton. Nem járnak erre gyakran, főleg nem a Bruno úton. Egy gyönyörű VI+-os kézkulcsozós repedés következett, amiben Gábor majdnem leesett a végén, hiszen egy elég trükkös kézkulcsot kell berakni egy sekély repedésbe, ahol testsúly áthelyezéssel tudod kicsavarni magad a repedésből. Vagy az is opció, hogy kapaszkodsz a bökős füves sloperekbe az álladdal. Ugye Gábor?
Az állítólagos fingerriss, Gábor pusztít elölben
Ezután áttuszkolod magad egy nagyon szűk kéményen egészen odáig, hogy elkezdjen lejteni és bal oldalt megjelenjen egy derékig érő flake. Itt standoltunk, majd felkéményeztem és egy gyönyörű élménymászós repedés következett V-ért.
Kimászás a hideg, szeles kéményből
Ezt egy hatossal folytattuk a sziklacsúcsra, amiben nittek vannak, elég hézagosan. Táblás jellegű, mást be se tudnál rakni.
Gábor kezdi a hossz nehezét
A csúcsról lemászás után egy VI+/VII- következett. Eleinte 3 akasztáson át nitteket tudtam akasztani, szép faceclimbing, élveztem a mozgást, majd egy kéményes sarok szerűségben kellett felküzdeni magam. Lassú volt, és a végére már nem annyira szerettem ezt a fajta mozgást.
Jómagam azt hiszem, hogy boulder világbajnok. Az mi sarkazás embeeer
Innen könnyű terepen jutottunk el az utolsó kulcshosszhoz. Egy VII- nehézségre értékelt repedés/offwidth, ami kitartást és elhivatottságot igényelt a mi tudásunk szintjén. Ezt a nehézséget neveztük el az instabil onsight gradeünknek, ahol az esés nagyon valószínű, de az esetek nagy részében átküzdjük elsőre valahogy.
A szörny alulról
Egy dihedralban indult, majd átértünk egy másik repedést is, így értünk el végül a hossz első pihenéséhez. Innentől 10 méter enyhén áthajló pihenés nélküli repedésmászás és piazozás következik, ami egy egész jó pihenőig vezet. Ez a szakasz kimerítő, és nem túl komfortos, ugyanakkor eszméletlen élvezetes mászás volt.
Gábor, amikor lekiabált hogy esik. (Felszívta magát, mégse esett)
A kulcsrész innen indul, egy áthajló pocakot kell átmászni, ahol egy repedésben tudsz kézkulcsozni, van mellé egy jó lépésed majdnem egymagasan a kézkulccsal, és igyekszed elérni a… nem kell aggódni nem spoilerezem el. Élvezzétek a rettegést.
Küzdöm magamat át a kulcs pocakon
A hossz maradék része V+, de nem lehetetlen leesni, nekem hátulban is majdnem sikerült. Egy rövid kettes gerincen kimászol innen és véget is ért az út. Vicces milyen rövidnek tűnik így leírva, de 9 órát töltöttünk a gerincen. Innen még ugyanezen a napon átmentünk a Bürkle Steigbe, kimásztuk azt is, majd a fennsíkon egy traktor platójára futva felugorva kezdtük meg a lemenetet. Hosszú leséta volt még a fogas hegyi állomásától a faluba. 20:40-re értünk le, ennyi időbe telt két kényelmes mászónak a két gerinc.
Ha valaki szeretne tradot mászni a Kelet-Alpok szélén, és unja a Hohe Wand EB-Plattéjét, vagy valami alpesibbre vágyik, annak nagyon ajánljuk ezt a Bruno nevű utat. A topóját Thomas Behm oldalán megtaláljátok a https://www.thomasbehm.at/wp-content/uploads/2020/10/bruno.jpg fül alatt.
Ha úgy érzed, hogy az útnak csak a szép és jó részét másznád, az első hatos hossz után szállj be, addig törősebb a kőzet. Nem tudom pontosan ez hogy kivitelezhető, de hegymászó vagy, megoldod.
Szerintem bőven van potenciál ezekben a 3-4 kötélhosszas falakban, a gerinc oldalában. Excelsior útnyitós táborhoz mit szóltok?
Szántó Levente, 2024. szeptember 9.
Fényképek: Szántó Levente és Pethő Gábor
