Az időjárás miatt aggodalommal telve, de várakozással tekintettünk az előttünk álló egy hétre. A korábbi évek megszokott rendjétől eltérően idén reggel indult a gépünk, így Oslóban maradt időnk egy kis városnézésre is. A logisztikában Peti, a vendéglátónk segített nekünk. A transzfert Ő és barátnője Szonja segítségével oldottuk meg így már csak 1 autót kellett bérelnünk. A csapat egy kis városnézésre vágyott így Petiék javaslatára a helyi “múzeum szigetet” látogattuk meg. A választás a FRAM múzeumra esett, amely a sarkkutatás témakörével foglalkozik. Fantasztikus élmény volt, ahogy kézzelfogható közelségbe kerültünk a történelem e kicsiny szeletkéjével!
Egy nagyon jó kis leírást itt olvashattok róla.
A kulturális élmény hatása alatt folytattuk utunkat Rjukan felé. Közben Penc Karlo barátunkat is sikerült begyűjtenünk, aki egy későbbi géppel tudott csak utánunk jönni. Vele kiegészülve immár teljes volt a létszám. A lemenő nap utolsó sugarainál még egy kisebb sarki fény (szerű?) jelenséget is megcsodálhattunk a maga rózsaszínes-zöldes fényeivel – már-már kicsit giccses volt. (sic.)
Még megálltunk bevásárolni a szokásos Kiwi nevű boltunkban aztán elfoglaltuk a szállásunkat.
Este még egy gyors megbeszélést tartottunk, hogy merre is menjünk holnap mászni. A döntésben nagy segítségünkre volt Peti, aki jól ismeri a helyi viszonyokat, így tudott nekünk tanácsokat adni.
Másnap a csapat nagyobbik része Krokan felé vette az irányt mi pedig a tanfolyamosokkal a Wemork hídon átsétálva a Wemork múzeumtól nem messze lévő Susses Veil WI2 nevű jeget látogattuk meg. Kezdésnek tökéletesen megfelelt, hiszen aznap a lépéstechnika elsajátítása volt a cél. A jég teteje elég vékonyka volt így eltartott egy darabig, amíg használható standokat sikerült kiépíteni a gyakorlat végrehajtásához. A hét többi napján már mi is Krokanba látogattunk el a tanfolyamosokkal, mert a környéken szinte itt voltak a legjobb állapotban a jegek.
Esténként a szükséges bevásárlások elintézése után főzőcskézéssel és előadásokkal vagy beszélgetésekkel telt az idő. Vendéglátónk 40. szülinapját is együtt ünnepeltük!
Persze a “hagyományos népi játékok” is előkerültek pl. egy gerenda alá fellógatott vízszintes vascsövön “figure four” verseny formájában.
A hét közepén annyira felmelegedett az idő, hogy havazás helyett eső esett, így a csapat nagy része felkerekedett és a helyi hagyományos sporttal, a sífutással sikerült megismerkednünk. Ehhez persze kicsit magasabbra kellett mennünk így felautóztunk a Gausta régió sípályájához.
Vicces jeleneteknek lehettünk tanúi vagy elszenvedői attól függően ki-mennyire érzett rá a feelingre. Társaink nagy része vendéglátóink sífutó szettjeiből szerelte fel magát, néhányunk pedig a sípályán bérelt magának felszerelést 200 koronáért erre a napra. Nagyon jól szórakoztunk a kb.13 kilométernyi “sícsoszogás” közben. Néhány társunknak annyira megtetszett a dolog, hogy az utolsó nap ők mászás helyett ismét a sífutást választották.
Másnap újra Krokanba tértünk vissza. Itt a tanfolyamos tematikát követve és a fokozatosság elvét szem előtt tartva a tanfolyamosok megtanultak rúgni-ütni-csavarni… Tehát a lépéstechnika után a jégcsákányok helyes használatát, azaz az ütéstechnikát sajátították el. Sor került a jégcsavarok használatára és a jégstandok építésére is. Természetesen a standokhoz tartozik az abalakov elkészítése is. Megtanulták mi a különbség, ha vízszintesen, illetve ha függőlegesen használjuk valamint azt is, hogy miként lehet ereszkedni belőle. Három napig a gyakorlatok felső biztosítással történtek, ami alatt többször építettek standokat is menet közben. Később pedig a korábban tanultakat már elölmászás során kamatoztatták. A tanfolyam végére többen már izgalmas, WI4-es utakat másztak előre!
Sajnos a hosszabb jegek az időjárás miatt nem voltak mászható állapotban, így a több kötélhosszas utak mászása idén kimaradt! A hetünk végére pedig megérkezett a hideg is, így kicsit javultak a körülmények, sőt a jég néha túl rideg volt így robbanékonnyá vált. Mindenki megtapasztalhatta (a tanultak szerint) a jég állapotváltozásait a hőmérséklet ingadozás függvényében.
Nagyon jól éreztük magunkat! Társaimnak is köszönöm ezt a nagyon jó hangulatú tábort!
Jövőre visszatérünk!!!
írta: Szűcs Jenő, 2020. február