Annak idején Mátéval kezdtünk heteseket mászni több kötélhosszas utakban, azóta sportutakban sokat fejlődtünk, így adta magát az ötlet, hogy kicsit lépjünk tovább, nézzünk meg egy nyolcast. A Bergsteigent böngészve megakadt a szemem az Absurdistan-on, mely tökéletesnek tűnt: 210 méter hosszú, egy nyolcas hossz van benne, előtte könnyűek bemelegítésnek, utána meg még néhány “könnyebb” hét plusz/nyolc mínusz, nem utolsósorban pedig király neve van és jól nittelt. Az út a Blechmauern falon van, egészen konkrétan a Blechmauern-Verschneidung utat kerülgeti, persze mindig a nehezebb irányokat választva.
Péntek este elfoglaltuk a helyünket a parkoló melletti kempingben*, így reggel frissen ébredtünk volna, ha sikerül vízszintes helyre raknunk a sátrat, valamint az este folyamán nincs a közelünkben egy nagyon vidám szlovák társaság.
Bálint és Örs egy hosszabb utat (Des Kessels neues Kleider, VII-, 590 m) terveztek szombatra, így gyorsan kidobtak minket az alagút előtti parkolóban, mi meg nekivágtunk a felmeneti útnak. Gyorsan kiderült, hogy a beszálló megközelítéséből nem műveltük ki magunkat eléggé, de szerencsére Örs telefonon útba igazított minket. A lényeg, hogy ugyan az ösvény elágazik, de a táblával jelzett irányt kell követni a szomszéd völgy felé, az autóúttal párhuzamosan, majd felmenni a hosszú vaslétrán. Az Absurdistan beszállása a Hic Rhodus, Hic Salta úttól (melyet kis tábla is jelez) balra van pár méterre, egy jól látható kézműves jellegű nittsor mentén kell elindulni.
Egy kis kő-papír-ollózás után úgy döntöttünk, hogy enyém lesz a kulcshossz, így Máté kezdte a mászást.
Két egészen könnyű ötös után jött egy rövid, kicsit reibungos hatplusz, végig balra a népszerű Blechmauern-Verschneidung úttól.
 |
| Fotó: Viktor |
A kulcshossz kedvcsináló nagy fogásokkal indult egy príma pihenőig, ahol jó tenyeres, alsós fogásokból kémlelhettem a folytatást. Itt egészen tagolttá vált a kőzet, ám használható fogást, legyen bármilyen kicsi, alig találtam. A felderítés a következőképpen zajlott: nekiindultam egy lehetségesnek tartott bétával, erőlködtem kicsit fél kézzel egy vacak perembe kapaszkodva, míg másik kézzel kipróbáltam néhány ígéretesnek tűnő fogást, majd amikor rájöttem, hogy ez zsákutca, kiabáltam Máténak, hogy húzzon be. Kézlerázás, majd visszaeresztett a pihenőbe, ahonnan indulhatott a következő próbálkozás.
Figyelem, a következő részek spoileresek lesznek!
Végül, a következő béta egészen ígéretesnek tűnt: bal oldalsó fogásból felnyúlni jobb kézzel, közben a súlypont alacsonyan van, majd tovább nyúlni ballal, utána jobb láb felmegy magasra és egy nagy nyúlással a jobb megfog egy, az előzőekhez képest szuper peremet. Lehet akasztani. Kis megkönnyebbülés, utána jobbra egy nagy fogásos repedésen megindultam lelkesen felfelé, egészen addig, amíg azt nem vettem észre, hogy egy akasztás után behajlított kézzel keresem a következő fogást de sehol semmi, közben meg durranok le. Gyorsan visszamásztam egy kis párkányig, ahol mindenféle kicsavart jóga pózban próbáltam regenerálni magam. Közben észrevettem néhány apró peremet enyhén jobbra, így el tudtam mászni a következő nittig, de közben annyira lefáradtam, hogy akasztás után gyorsan tovább menekültem, balra fel, mert arra láttam még használható fogásokat. Az igazsághoz tartozik, hogy lehet, fölfele is lett volna valami, de annyira beszűkült a látóterem, hogy nem vizsgáltam meg a lehetőséget. Olyan két-három méterre a nittől le tudtam rázni a kezem és fel tudtam mérni a helyzetet: az út tőlem jobbra van, az utolsó nittemig nem reális visszamásznom, beleesni meg elég rossz lenne az inga miatt, bár a fal a függőleges és az enyhe áthajlás határán van valahol. Szerencsémre kiderült, hogy fölfelé kb. két mozdulatból el tudok jutni a következő nitt akasztó fogásáig, utána meg gond nélkül eljutottam a standig.
 |
| Fotó: Peti |
Ez a stand közös a BV úttal, egy kitűnő ismerkedős hely, ugyanis mindkét út legnehezebb része után van, így jó sok időt lehet benne eltölteni. A BV utat két hámori srác mászta (Szamosi Barna és Kapalló István), akik kb. akkor szálltak be, mint mi, itt viszont úgy döntöttek, hogy elengedik az utánuk jövő gyorsabb partit. Közben elindult Máté is, sajnos a túlpakolt hátizsák (a következő dolgok voltak fölöslegesek benne: vastag bőr pénztárca, nagy adag naptej, esőkabát, szúnyogriasztó, fejlámpák), nem segítette a mászását. Közben befutott a standba Zichó Viktor is, akit már futólag ismertünk korábbról.
Mire Máté felért, már rendesen kész volt, de hát a váltott mászás elveinek megfelelően kis pihenés után mehetett tovább a következő, nem sokkal könnyebb hosszba. Itt kereszteztük a BV utat, mivel az balra követte a logikus vonalvezetést egy bevágásban, addig nekünk jobbra bele kellett traverzálnunk egy áthajlásba, majd fel, ki a napra. Egész jó fogások voltak, ennek ellenére durrantós volt, VII+/VIII- nehézségben, mindketten belepihentünk.
 |
| Fotó: Viktor |
Utána ismét én következtem, a standból indulva rögtön egy kellemetlen hat plusszos szakasz következett, amit mivel nem értem el a kívánt fogást, sikerült valami nagyon torz módon kimásznom, úgy, hogy fél kézen lógva átfókáztam kissé balra. Akasztás, majd pár mozdulat után pont a BV út fölé kerültem, aminek a kéményétől balra, a táblán folytatódott az Absurdistan. Fellépkedtem a kéményben, amíg találtam megfelelő fogást a bal oldalon, aztán átléptem. Ez a fal ismét nehéz és eléggé keresgélős volt, a világos felületen nem látszottak zia foltok, közben a nap is már ezerrel tűzött. A második köztesbe bele is ültem, mert fogalmam sem volt, milyen fogásokon kéne megközelíteni a következő nittet. Néhány perc után sikerült csak összeraknom a kis boulder problémát, és megindulhattam felfelé! Egy jó kis repedést használva felmentem egy szép nagy fogásig, ahonnan még akasztottam egyet, aztán tanácstalan üldögélés következett. Se jobbra, se balra nem voltak használható fogások, alattam meg lépések se, csak szemben a repedés. Néhány meddő próbálkozás után bal kézzel megfogtam a csumpit, jobbal belefogtam a repibe, majd jól megtapostam a falat oldalról, hogy aztán beledőljek a jobb kezembe és egy testerős mozdulattal felrakjam a jobb lábamat. A függő standig eljutottam gond nélkül. Máté is felküzdötte magát zsákostul, majd abban a biztos tudatban indult neki, hogy itt már gond nem lehet, hiszen az utolsó hossz a legkönnyebb a nehezek közül, mindössze hét plusz, látjuk is már a fal tetejét.
 |
| Fotó: Viktor |
Sajnos a hossz közepén belefutott egy fogós problémába: egy nittől balra fel kellett állni egy kis kiszögelésre, majd valahogy eloldalogni jobbra föl a következő nittig. Addig viszont nem voltak lépések, meg fogások sem, leszámítva egy jobbos oldalhúzót.
Legalább fél tucat alkalommal megpróbálta, de mindig visszatért a köztesbe. Végül úgy döntött, hogy cseréljünk kötelet, ha meg nekem sem megy, akkor jobbra kimenekülünk valahogy.
 |
| Fotó: Máté |
Felmásztam toprope az utolsó akasztásig, de közben már éreztem, hogy a bicepszem a végét járja, bele is ültem egyszer. A kunsztban láttam, hogy Máté nem tréfált, tényleg nincs semmi lépés jobbra, csak a csúszós fal, szóval inkább megfogtam a jobbos fogást, bal lábbal megtapostam a falat és egy twist lock-kal (magyarul talán csavaró betartás), felnyúltam bal kézzel, amilyen magasra csak tudtam és találtam is egy kis peremet. Felraktam magasra a jobb lábam, ráültem és már tudtam is akasztani! Utána megint nagy fogásokon lehetett haladni, jobbra fel az utolsó tábla közepéig, ahol aztán ismét beleültem. Ugyanis másfél köztesnyire volt a fal teteje, de több nittet nem láttam, leszámítva egy karabinert a tábla bal felső sarkában és nyilván értelmezhető fogások sem voltak. Néhány teljesen haszontalan próba után elővettem a falrajzot, amiből kiderült, hogy a jobbra tartás után egy merész húzással balra kanyarodik az út, fel a karcsiig. Itt már pont elegem lett, nem volt kedvem az egyujjas meg az alsós fogásból kipróbálni, hogy lesz-e még valami, ezért inkább egy kis ingázással kicsaltam az utolsó pár mozdulatot.
A lemeneti úthoz egy kicsit föl kell sétálni, majd balra be az erdőbe, vannak mindenféle csapások, kis dzsindzsázás után mi is megtaláltuk a lefelé vezető létra rendszert.
Összességében egy nagyon szép út, peremerő, technika és állóképesség kell hozzá.
Szabady Péter
* A kemping ingyenes, viszont egyelőre nincs zuhanyzási lehetőség, pozíciója: 47.716649, 15.805377
