A Szigeten az Excelsior is képviseltette magát, 52 főt emeltek minden este a magasba, hogy aztán reflektorfényben tündökölhessenek. Aki különösen erősen figyelt észrevehette a daru oldalára kifeszített Excelsior plakátot. Felejthetetlen élmény volt a színes fényárban úszva kalimpálni. Az emberek tapsoltak fütyültek, ujjongtak, mintha valami rock sztárok lennénk, jó érzés volt.
Finálé
Június elején érkezett a felkérés az Excelsiorhoz, hogy vegyen részt a katalán La Fura Dels Baus látványszínház produkciójában. 60 embert kértek tőlünk, akik majd a Sziget minden napján az előadás végén, a leglátványosabb részben egy élő emberi hálót feszítenek ki. Sokan vagyunk a klubban, de nem elegen, ezért a szervezés során más hegymászóklubbokat is megkerestünk (MAHOE, Ujjerő), hogy összetudjuk szedni a vállalkozószellemű partilelkű lányokat és fiúkat.
Készülődés
Nekünk a sziget már hétfőn elkezdődött, 5 órakor volt az első próbánk. Nagyon hirtelen megismerkedtünk a spanyolokat irányító hölggyel aki hamar eloszlatta az illúziókat. Sajátos stílusban elmondta, hogy ez nekünk nem lesz kényelmes, a beülő vágni fog, magasan leszünk és hogy itt kemény fegyelem folyik. A hölgyet egy anyatigris és egy őrmester kereszteződéseként kell elképzelni, szóval erős kezdés volt. 🙂 Gyorsan nekiláttunk a koreográfiának ami viszonylag egyszerű mozgásokat tartalmazott. Nagyon a szinkronnal sem kellett törődnünk, akkor még nem értettük, hogy miért. Később kiderült, hogy a magasban egy drótkötélen lógva ugyis elfordul az ember és teljesen mindegy, hogy mondjuk a bal vagy a jobb kezét emeli fel először.
Kerék
Szóval a spanyolok nem sokat teketóriáztak, már aznap felkötöttek bennünket a darura, megtapasztalhattuk, hogy az ipari alpinos beülők valóban iszonyatosan kényelmetlenek. Személy szerint nekem voltak aggályaim. A daru az rendben volt, megnyugtató volt az a 250t felirat az oldalán. Viszont az, hogy EGY db vacak karabineren és az ipari alpin beülő vékony fém csatocskáján kellett csüngeni, nekem az valahogy egy kicsit rossz érzés volt. Nagyon szerettem volna még egy 100%-os pontot. (Másnap próbáltam ennek hangot adni de lehurrogott a “nagyon nagy tudású” és hangú ipari alpinos ellenőrünk, hogy nem én szervezem a show-t, hanem a spanyolok.)
Szerelmesek
Végül aztán örömmel tapasztaltam, hogy kibírta a karabinerem a próbákat. Kedden tovább folyt a kemény próba, de már a csupafehér vegyvédelmi ruhában, amiben utolsó nap hatalmasat buliztunk. Kár, hogy nagyon meleg ez a ruha amikor észtvesztve táncol az ember benne. Gyakorlatilag nem volt szabad hozzányúlnunk a biztosító eszközökhöz, erre külön riggereket szerődtettek a szigetesek. Az előadások elején olykor egy órát is ott kellett ülnünk és nem csavarhattuk ki magunk a karabinerünket, ez fájó pont volt a hegymászóknak. De végső soron ez érthető hiszen ők feleltek a mi biztonságunkért és nem egyénenként feleltünk a saját biztonságunkért mint ahogy ez a hegymászásban van.
Az emberi háló
Összességében egy fergeteges hangulatú hetet élhettünk át, minden este hatalmas koncertekkel. Új ismeretségek és barátságok születtek. Ezúton szeretném megköszönni elnökünknek Nemes Zolinak aki ezt az egészet összeszervezte és Kiss Gabinak aki a fülest szerezte! 🙂
Muchas gracias La Fura dels Baus!
Kapcsolódó linkek:
http://www.youtube.com/watch?v=Jz_JQsCGQQE
http://www.youtube.com/watch?v=xG6hIbTHp-g&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=G8qSY2hmCis
http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2009/08/14/latvany/
http://www.stop.hu/video/?id=
Írta: Márton Gábor
