Tanulni mentünk. Így kezdődött. Oktatónk Lázár István és három „oktatmány” (Ferki után szabadon). Így 4-en indultunk okosodni német homokkövekre, Bad Schandau, Porschdorf. Homokkövek olyan, mint ha a sivatagot, az erdőt és a holdat egyesítenénk. Sok fa, sok sivár mohok és még homok. Szeptember közepén még optimális mászóidő. Német precizitással karbantartott tip-top szállás. Nyúl. Mi?

0. nap. A címet GPS-be be, kettesbe be, ablakot le. Német-cseh határ. Közben vásárlunk ezt-azt a cseh mászó boltban, néhány ezer forinttal olcsóbban. 6 óra út Elbsandsteingebirge-ébe. István, oktatónk vezeti az autót és majd minket a túrákon. Megérkezünk. Meleg hangulatú már-már tökéletes szállás. Este lágy zene, vacsora közben István mesél nekünk:

– Csomóék. Gyerekfej. Nincs fémeszköz.
– (mindannyian, kételkedve) Á! Nem tart semmit!
– Majd meglátjátok.

1. nap. Kipihenten ébredünk, reggeli. Az este összerendezett mászó felszereléssel elindulunk. Nincs fém ék, csak csomó csomó és minden csomó lehet ék. Van nálunk rengeteg előre megcsomózott vagy csomó nélküli kötél és heveder. Fatömködő, sok karesz és expressz.

Istvántól megszokott rövid bemelegítő út a sziklákig. Fal tövében János elkezdi tömködni az egyik lyukat. Szegény már 12 órája nem látta feleségét. Aztán felkiált: Kész! … beleterhelünk a precízen elhelyezett csomóékbe. Tökéletesen tart. Bontása egyszerű. Mindannyian megnyugodtunk, ez jó lesz. Homokkő nagy előnye: minden reibung. Minden tapad, a cipő, a kéz, a ruha és a kötél. A rajtam lévő vadonatúj fémeszközök egy kötélhossz után annyira elkopnak, úgy néznek ki, mint István kedvenc öt éves karabinerei.

Felkészüléshez szükségünk van egész testünket védő ruházatra, még nyáron is. Plusz térdvédőre vagy fáslira. A fal felülete megegyezik a 80-as smirglipapír felületével. Homok ugyan, de durva a felület.

Jó tanács: ügyeljünk mozdulatainkra, és kerüljük a hirtelen mozgást. Így kerüljük el a sérüléseket.

A fémeszközök kis erőkifejtéssel koptatják a követ homokká. Néhol kézzel is dörzsölhető. A kötél is koptatja a sziklát. Az ereszkedési pontoknál kiálló éleket a legtöbb helyen fémbetétekkel védik. Ahol pedig nem, ott több centi vastag mélyedés keletkezik. Zia használata értelmetlen és tilos. Ahogy a kőhöz ér a kéz egyből száraz hatása lesz, és tapad. Ebből kifolyólag csak száraz időben járhatóak az utak. Esőben nyálkás csúszós veszélyes és tilos!

8 éves vagy. Balaton parton éppen homokban csücsülsz és kezedből folyatod a várra a folyékony homokot. Mintha olvadt fagylalt gombócok lennének egymáson. A német homokkövek is ilyen, az erdő közepén 50-100 méter magasságban. Több ilyen egymástól független csúcs van egymás mellett. Sok út, sok választási lehetőség van kis területen.

SchusterWeg. Néhány instrukció a fal alatt és indulás. Kb. olyan mintha a kisbabának megmutatod, hogy itt a medence, és bedobod. Kénytelen megtanulni úszni. Mi meg mászni. Persze a baba is tud úszni, mi meg egy kicsit mászni. Szóval gyorsan megy, sőt adja magát. Egyszerű, élvezetes mozdulatok, mint a jóga órán. Könnyű oktatónkkal lépést tartani. Első kötélhossz kipipálva, felszáll a köd, és elénk tárul a csodálatos táj. Útközben megtaláltuk dr. Oskar Schuster emléktábláját.

2. nap. Másnap újult erővel indulunk Rathen-be. Sok gyakorlás egy egyszerű egy kötélhosszas útban, Heidebrüderturm, AlterWeg. Fel, le. Majd megpróbáljuk a nehezet, NO Rippe. Eszter mászik előre. A kunszt előtt sikeres csomóék elhelyezés majd tovább. A kunszthoz érve beindult a géppuska láb, még a fal is elkezd remegni. Mellette ereszkedő János és István hírtelen rémülten elhalkul. Megtörténik a baj. Eszter kb. 4 métert esik. A csomóék tökéletesen tart. Mint látható egy csomóék egy esést bír. Többször nem használható. Nagy levegő, pihenés, és másodjára csont nélkül kiment a kunszt, a csúcson egy hatalmas kiáltással. Plusz egy fél tenyeret befedő seb, csúnya látvány. 3 hét után gyógyult meg.

3. nap. Bielatal sziklacsoport. Beszerelünk, elindulunk. Lassan, szinte vonszolva magukat megjelenik egy anyóka meg egy apóka, átlag nyolcvan évesek, kis gombász kosárral a kezükben. Aranyosak, kirándulnak. Megmásszuk a hegyet. Fent bevárjuk egymást, fényképezzük a mellettünk álló homoktornyokat. Majd az egyik közelin megjelenik két mászó.

– Nézd!
– Mit?
– Ott másznak ketten! Látod azon a csúcson ott!
– Aha. Lefotózom.
Ellenőrzöm a képet, zoomolok, és nem hiszem el.
– Ez a gombász anyóka meg az apóka! 80 évesek!

Nap végére kapunk egy nehéz 5+ vállrepedéses kihívást, Zarahustra, WestRiss. Eszter megint elől mászik. Ismét rémült hallgatás. Kimegy, sima ügy.

Este készülődünk a kajához, és fondorlat készül. A ház tulajdonosa hozott nekünk egy nyulat, kizsigerelve, megnyúzva. Másfélnapig lógott a bejárati ajtónk előtt, várt ránk combjában egy kampóval. Eszter főszakácsnő irányításával készítettünk egy remek nyúlpörköltet a kertben. János krumplit pucolt, István pedig folyamatosan legyezte a mozgásérzékelős lámpát.

4. nap. Reggel. Izgulunk, mert nagyon változékonnyá vált az idő, felhők, hideg, pára. Nem indul alkalmas mászóidőnek. János:

– 16:00-kor esni fog az eső. De mindegy, mert akkor úgy is indulunk majd haza.

Elindulunk. Tisztul. Turánk során egyre nehezedő utakat választ István nekünk. Ez már gondolkodós volt Jánosnak, aki az egészet kitolta előre. Standjában utolértem, és mutatja, hogy merre kéne tovább menni. Ó ez remek már csak 10 méter, ami tartalmaz egy 2 méter széles és 15 méter mély szakadékot, amelynek átugrás utáni leszálló pályája 15 cm széles. Opsz. Gyorsban stand János mellé. Igazából csak át kellett lépnünk.

Ereszkedés elmélet: Két kötélhosszt kell ereszkednünk. Első ember viszi az egyik kötelet a hátán ereszkedés közben. Amikor leér a következő ereszkedési pontból folytatja útját a nála lévő kötéllel. Majd a többiek utána. Az utolsó pedig felszedi a köteleket.

Ereszkedés gyakorlat: Nos, nekünk két kötelünk van, az egyik 60 méter a másik 50 m. Nem tudjuk előre hogy melyik, de az ereszkedő utak közül az egyik 30 méter a másik 25 méter. Murphy kivételesen nem figyel, a második ereszkedésnél a 60 méteres kötél két vége éppen súrolja a talajt.

Átmentünk egy olyan falhoz, ami úgy nézett ki, és olyan is volt, mint a Chokito. Randa, de finom. Rücskös, de annál kényelmesebb fogásokkal.

Ahogy visszaérünk a parkolóba dörög az ég fúj a szél, 16:00. Hazafelé végig járt az ablaktörlő.

Hetekre rá kiderült, hogy technikailag tényleg egy-két fokozatot javultam. Most már meg tudok lépni a mészkősziklán olyan bolhavese (Zozi után szabadon) lépéseket, amit előtte nem.

Javaslom mindenkinek, próbálja ki!

Jó mászás volt!
Csabcsi