0. nap (július 12.)

A Forgách utcai OMV kútnál volt a találkozó, majd kiderült, hogy végül csak 12-en indulunk a táborba. Ótátrafüreden Jenőtől ugyanannyi vasat kaptam a zsákba, mint amennyit magammal hoztam, de szerencsére még így is könnyebb volt a cucc, mint a téli alpesin. A többség a sikló pénztárát vette célba, mi néhányan a turistautat választottuk. Szerencsére a beígért délutáni eső elmaradt, így jól lehetett haladni. A Zamkovszky-menedékháznál kicsit megpihentünk, majd délután 4-5 óra körül mindenki megérkezett a Téry házba. Vacsora után a szokásos bemutatkozás és ismerkedés következett, majd Zsolt előadást tartott a félköteles mászásról. Ezután mindenki kalauz után nyúlt és megterveztük az első mászónapot.
    

1. nap (július 13.)

Reggelre aztán megjött a délutáni csapadék, ami egész napra kitartott hol köd, hol eső formájában… Ennek örömére reggeli után közösségileg megindultunk a Fecske-torony D-Ny-i pillére (IV) felé. A felmenet egész kellemes volt némi ködszitálással, az első hossz biztosítása közben viszont már rendesen fáztam. Teljesen átfagyott kezekkel kezdtem az 5 kötélhosszas mászást, amin csak rontott a vizes és hideg szikla. Mindezek, és a rossz látási viszonyok ellenére a mászás könnyű volt, a pillért nem lehetett eltéveszteni. A tagolt kőzet és nem túl egyenes vonalvezetés dacára igyekeztük kimaxolni a kötélhosszakat, ezért sokszor kellett rángatnunk a kötelet. Az útban egymást kerülgették a partik, amivel eléggé hátráltattuk egymást, a megcsorbult komfortérzet miatt pedig elég lassú volt mind a mászás, mind az átszerelés a standokban. Már alig vártam, hogy a vizes mászócipőt lecseréljem a bakancsra. A lejövetel kellemesebben zajlott. Szerencsére a jó kuloárt választottuk, az alsóbb régióban pedig már a kőemberek is feltűntek. Mire visszaértünk a házhoz, már bakancsaink is kezdtek átázni. A várva várt meleg fürdő kivételesen elmaradt… 🙂

2. nap (július 14.)

Szerencsére nem az eső hangjára ébredtünk, de az ég nem tisztult ki. Erre a napra a Sárga-fal É-K-i oldalán lévő Korosadowiczot (V) szemeltük ki. Magdi, Sz. Attila és Csaba hamarabb érték el a falat, ezért ők mászták először az utat. A szikla szárazabb volt, mint előző nap, de folyamatosan felszálló köd áztatta. Időben egész jól másztuk az első két hosszt. A kulcshossz a fal közepén egy bevágás repedéssel, majd bal traverz a fölötte levő reibung táblán. A bevágás inkább trükkös volt, mint nehéz, a táblán viszont óvatosan kellett harántolni, még vizes volt. Ezen a szakaszon rengeteg időt vesztettünk, kb. 2 órát töltöttem a táblán lévő nittelt standban, mire továbbindulhattam. Szerencsére többször is felszállt a köd, így lehetett gyönyörködni a tavakban és a szemközti falakban. A lejövetelnél a túloldali kuloárt céloztuk meg, a lemászás törős és csúszós volt. Este Zsolt a szögelésről tartott előadást.

      

3. nap – (július 15.)

Mindenki lassan készülődött, reggeli után még ugyanúgy esett. Vártuk az indulást, majd a többség visszafeküdt aludni, bíztunk a délutánban. Dél körül Magdi, Sz. Attila és Csaba elindult a Sárga-fal É-Ny-i bordájához, aztán majdnem mi is, mikor megint rákezdett. Végül koradélután összeszedtük a szögeket, kalapácsokat és a trepnis felszerelést, magunkra kapkodtuk az összes ruhánkat, és a Pfinn-kilátó É-K-i oldalánál gyakoroltuk a szögelést és ismerkedtünk a mesterséges mászással. Eddig azt gondoltam, hogy ha nincs köztesrakási lehetőség, szögelhető repedés biztosan akad a közelben. Ennek ellenére sokat kellett bóklászni, hogy megfelelő szöghelyeket találjunk, és azoknak csak egy része volt valóban jó. Az eső nem csillapodott, ezért nem vittük túlzásba a gyakorlást. Vacsora után Jenő beszélt a felszerelésről és a ruházatról, Csaba pedig elindította a mocsárpartit. 🙂 Végül mégis csak tartottunk pihenőnapot…

      

4. nap – (július 16.)

Nem hittem a szememnek, hogy nem csak Poprád fölött kék az ég. Már tudtam, hogy kiváló napunk lesz. Gyorsan kajáltunk és pakoltunk. 9-körül érkeztünk a Markazit-torony D-i fala alá. Anett, P. Attila és Zsolt szálltak be a Nap útjába (V) először, ők félkötéllel gyorsabbak voltak.
    

    
Az út eleje könnyű, de igazán szép, szilárd. A második hossz végén, a párkányon a másik parti megörült a sok szögnek, ezért standoltak, majd én is. Mint később kiderült, balrább kellett volna keresni a nittelt standot… A 3. és 4. hossz nem volt különösebben érdekes a 4. hossz kiszállójánál azonban kénytelen voltam nem a saját mászásomra koncentrálni, Anett egy gyönyörű táblát mászott felettem. „Ezt én is akarom!” – gondoltam. A többiek ugyanis az 5. és 6. hosszon a Csabáék által 2001-ben nyitott Névnapi direkt variánst választották. Az 5. hossz volt a hét legszebb kötélhossza, a repedések és a pikkelyek zabálták a közteseket. A 6. hosszra visszatértünk az eredeti útba. A kiszálló hossz végén egy rövid lemászással értünk el egy nagyobb párkányt. Mivel hétágra sütött a nap szusszantunk egyet, és a gerincen továbbindultunk a Markazit-torony csúcsa felé. Fent fotózkodtunk, egy szelet müzli, majd a Kis-Nyereg-hágón át tértünk vissza a völgybe.
    

    

5. nap (július 17.)

Délutánra esőt mondtak, ezért korábbra kértük a reggelit, majd egyből neki is indultunk. A többiek már mind mászták a Zöld-tavi-csúcs D-Ny-i falán lévő Šádeket (IV), így hát mi sem hagyhattuk ki, amit első napra terveztünk. Egy órával hamarabb értünk a beszálláshoz, mint előző nap. Összességében nagyon szép út, egyedül a nagy párkány feletti 5. hossz nem volt valami izgalmas. Az út tetején lévő táblát egybe másztuk, nem volt szívem standolni a felénél. Ekkorra már nagyon gyülekeztek a sötét felhők, ezért gyorsan összecuccoltunk, és megindultunk a Téry-horhos felé. Szerencsére az esőt megúsztuk, és újra kitisztult az idő. Nagyjából mindenki egyszerre ért a házhoz. Pihengettünk, pózoltunk egy csoportképre. Mivel a hétvégére újra rossz időt jósoltak, a társaság nagy része hajlott a hazautazás felé, végül úgy alakult, hogy még aznap este, vagy vasárnap reggel minden autó elindul hazafelé. Így hát gyorsan összepakoltunk, vacsoráztunk és feszített tempóban búcsúztunk a völgytől. Épp sötétedés előtt értünk az autókhoz, de a szokásos Poprádi vásárlást mégsem akartuk kihagyni. Éjjel értünk Budapestre. A következő éjszakákon volt mit kipihenni. 🙂
Végeredményben mindenki sikeresen teljesítette a tanfolyamot, sok tapasztalatot tudtunk gyűjteni mind a trad mászással, mind a grániton való mászással kapcsolatban. Nagyon szép utakat választottuk, és jó néhányat megnéztünk magunknak. 🙂
    

    
A 2015-ös nyári alpesi tanfolyam résztvevői: Urbanics Magdolna – Szente Attila – Mészáros Csaba /oktató/, Rácz Mihály – Szádóczki Tamás – Buzgó Botond /segédoktató/; Hegedűs Anett – Pataki Attila – Harkay Zsolt /oktató/; Kozma György – Kozma Bálint – Szűcs Jenő /oktató/

/Kozma Bálint 2015. augusztus/