Idén nekem jutott az a lehetőség, hogy másodmagammal, Szegvári Zsolttal részt vehessek a Franciaországban tartott egyhetes nemzetközi hegymászó kurzuson. A legnagyobb nehézségek még itthon adódtak, ugyanis szinte az utolsó pillanatig nem volt fix sem a helyszín, sem az időpont. Nemzetközi érdeklődés hiányában a helyszín St. Christophe en Oisans és környéke lett, míg az időpont 2006. július 17-21. A tanfolyam pedig abban az értelemben volt nemzetközi, hogy egy 7 fős francia csapathoz csatlakoztunk 2-en magyarok. Ezt a kommunikáció terén éreztük meg egy kicsit, mert az esti sztorizások, megbeszélések franciául zajlottak, és csak a lényeges kérdéseknél fordítgattak nekünk. A mászások során viszont angolul ment a társalgás, így ott ez a probléma már nem merült fel.
Idén nekem jutott az a lehetőség, hogy másodmagammal, Szegvári Zsolttal részt vehessek a Franciaországban tartott egyhetes nemzetközi hegymászó kurzuson. A legnagyobb nehézségek még itthon adódtak, ugyanis szinte az utolsó pillanatig nem volt fix sem a helyszín, sem az időpont. Nemzetközi érdeklődés hiányában a helyszín St. Christophe en Oisans és környéke lett, míg az időpont 2006. július 17-21. A tanfolyam pedig abban az értelemben volt nemzetközi, hogy egy 7 fős francia csapathoz csatlakoztunk 2-en magyarok. Ezt a kommunikáció terén éreztük meg egy kicsit, mert az esti sztorizások, megbeszélések franciául zajlottak, és csak a lényeges kérdéseknél fordítgattak nekünk. A mászások során viszont angolul ment a társalgás, így ott ez a probléma már nem merült fel.
Mindketten ráértünk pár nappal a tanfolyam előtt, ezért úgy döntöttünk, hogy már pénteken elindulunk, és így nem hétfő reggelre esünk be – 1400km-es út után – a kurzusra. Így volt időnk még némi városnézésre (Velence, Milánó, Torino), illetve egy Garda-tavi fürdőzésre is. Vasárnap délutánra értünk a másnap reggeli találkozó helyére; a környék megismerését azonban elmosta egy hírtelen jött vihar, emiatt aznapra csak a vacsora és a pihenés maradt.
A heti program:
Hétfő: A reggeli bemutatkozást, és ismerkedést követően megtörtént a csapatokra bontás. A hét folyamán Zsolt Sébastian Galisson-al, én pedig Gaël Bouquet des Chaux guide-dal másztam együtt, illetve az utolsó két mászó napon 3-as partiban mozogtunk együtt Gaël-el.
Szintfelmérésként a legközelebbi “mászóiskolába” mentünk, ahol a La Chaude Pisse (TD, 200m) nevű 7kh-as 6a+ nehézségű utat másztuk meg. Az út kulcshelye egy kb. 8m hosszú sarokrepedés volt.
A mászás során próbáltunk néhány technikai dolgot letisztázni pl. a standépítéssel, a félkötél használattal és az ereszkedéssel kapcsolatban. Kiderült, hogy a félkötéllel kapcsolatban náluk sincs teljes egyetértés, ereszkedésnél viszont egyértelműen alsó, francia-pruszikos módszert használnak: egy hosszú hevederre kötnek egy csomót kb. egyharmadhoz, ide jön az ereszkedő eszköz, a vége a tulajdonképpeni kantár, a pruszik pedig a beülőhöz van rögzítve (egyik vége folyamatosan, tehát nem tudják elveszteni).
Mindenképpen kell pár szót ejtenem az étkezésekről is, aminek jelentősége és különlegessége már az első nap feltűnt. A hét folyamán teljesen mindegy volt, hogy fent aludtunk valamelyik menedékházban, vagy lent La Bérarde-ban, hihetetlenül nagy választékú reggelit (kávé, kakaó, tea, gyümölcslé, müzli, dzsemek, joghurt stb. ) kaptunk önkiszolgáló rendszerben. Mindig volt úti csomag (saláta, sajt, kenyér, csoki, aszalt gyümölcs, alma, … ), majd bőséges vacsora (3-4 fogás: előétel, leves, főétel, sajt, és desszert) zárta a napot. Amikor hosszabb túrára mentünk, a másnapi úti csomagot is megkaptuk előre. Ennek a kitűnő ellátásnak köszönhetően csak 1-2 kilót fogytam az 1 hét alatt.
Kedd: A következő napi hosszabb túrára előkészülve reggel felköltöztünk a Lavey házba (1797m), majd Zsolték az Aiquille d’Entre-Pierroux gerincére másztak egy 5kh-as utat (Les papilles en folie, D), majd a gerincen folytatták a lemeneti kuloárig. Én Gaël-el végig az Aiquille d’Entre-Pierroux gerincét (Arête des Papillons) másztam kb. 2850m-ig. Itt a szinkronmászást, a vezető-kliens felállást, a gyors és egyszerű biztosítási formákat gyakoroltuk a mászás során.
Szerda: A mai napi úti cél a Tête des Fétoules-re (3459 m), a South Pillar (TD, Gaël szerint 6a/6a+, 500m) volt. Ehhez azonban kb. 1100m szintet kellett gyalogolni a beszállásig, úgyhogy hajnali 4 felé indultunk el és 7-fél 8 körül értünk a beszállás alatti kuloárhoz. Annak ellenére, hogy egész héten nagyon meleg volt napközben, a beszállásig tartó firnmező keményre volt fagyva, így muszáj volt hágóvasat venni. Gyors cuccolás után már másztunk is, és az utolsó 100m II-III-as terepet is megmászva, 2-re már fent voltunk a csúcson. Innen körbe a gleccseren értünk a csúcs alá, majd onnan mentünk vissza a házig. Rövid pihenő után lementünk a kocsihoz, majd visszatértünk La Bérarde-be. Így a nap folyamán összesen ~3600m szintet sikerült teljesíteni.
Csütörtök: Délelőtt pihenőnapot tartottunk, délután pedig – a másnapi gyaloglás lerövidítése céljából – felmentünk a Selle házhoz (2673m) éjszakára.
Péntek: Az előző napnak köszönhetően csak 5 óra körül indultunk és mindössze 1,5 óra volt a beszállás. A Pointe Thorant-ra (3584 m) másztuk a Voie des Légards-t (D+, 300 m). Az út legszebb/kulcs hossza egy sarokbevágás volt (~UIAA V+). Innen is körbe, a gleccser szélének érintésével jutottunk vissza a házhoz és onnan mentünk le a kocsihoz. Sikerült még viszonylag emberi időben leérni, és mivel vasárnap este már a Tátrában kellett lennünk a nyári tanfolyamon, hazafelé vettük az irányt.
Az első napot leszámítva, ahol is mind a 7 kötélhossz 2-5 méterenként (nehézségtől függően) végig volt nittelve, az utakban általában csak a nehezebb részeken volt 1-2 szög. Legtöbbször a standokban sem volt semmi, esetleg 1 szög. Nagyon jól használhatóak voltak a friendek, ebből volt nálunk mindig egy teljes sor. 10 hosszabb köztest, 1-2 hevedert és egy éksort vittünk még magunkkal az utakba. A lemenetekhez, illetve egyszer már a beszállás megközelítéséhez is szükség volt hágóvasra és egy jégszerszámra.
Az elmúlt évek beszámolóihoz képest én azt sajnáltam egy kicsit, hogy nagyon sok idő és energia ment el az utak megközelítésére és a lejövetelekre, mivel a környéken kizárólag gyalog lehetett mozogni. Ezért kimondottan bármilyen technikával foglalkozó nap nem volt. Minden, ami szóba került, arra vagy mi kérdeztünk rá, vagy előkerült a nap folyamán. Ennek ellenére sikerült nagyon jó hangulatban, egy kellemes hetet eltölteni nagy tapasztalattal és rutinnal rendelkező mászókkal, egy gyönyörű környéken.
Kürthy Tamás – Excelsior
